A reform elsĂľ lĂŠpĂŠsekĂŠnt az Ăşgynevezett szĂ­nlelt szerzĂľdĂŠseket szĂźntettĂŠk meg a jogalkotĂłk. Ezzel abszolĂşte sikeresen lĂľttek ĂśngĂłlt, nyĂşltak darĂĄzsfĂŠszekbe. Mint cseppben a tenger, tĂźkrĂśzĂľdik itt a „reformkodĂĄs" lĂŠnyege. IntĂŠzkedni ugyanis akkor lehet, amikor van esĂŠly az elvĂĄgott szĂĄlak elvarrĂĄsĂĄra is. 

A nĂŠpi bĂślcsessĂŠg beigazolĂłdott: hĂŠtszer mĂŠrj, egyszer vĂĄgj. A szĂ­nlelt szerzĂľdĂŠsek csĂşnya dolgok. Azonban itt a kĂśltĂľvel lehet egyetĂŠrteni, aki javasolta, gondolkozz az okain is tĂĄn. Nem hinnĂŠm, hogy a baleseti sebĂŠszetet egy kalap alĂĄ lehetne tenni a nĂľgyĂłgyĂĄszattal. UtĂłbbi szakmĂĄban ĂśnkĂŠnt ĂŠs dalolva Ăźgyelnek a kollĂŠgĂĄk. A balesetet szenvedĂľk kĂśzĂśtt azonban nagyon sok az idĂľs, rossz kĂśrĂźlmĂŠnyek kĂśzĂśtt ĂŠlĂľ, alkoholista ember. A baleseteknek ugyanis nem csupĂĄn pillanatnyi, sokkal inkĂĄbb tĂĄrsadalmi okai vannak. E megjegyzĂŠssel arra bĂĄtorkodnĂĄnk cĂŠlozni, hogy a legnagyszerĂťbb jogi szabĂĄlyozĂĄssal sem lehet cĂŠlba ĂŠrni, ha az elĂľzetes helyzetelemzĂŠs kĂ­vĂĄnni valĂłkat hagyott maga utĂĄn.

Mindebbõl az is következik, hogy amit fõztek a szakácsok, egyék is meg. Erre kényszerülnek. Egy ép eszû országban mûködniük kell a baleseti ügyeleteknek. Éppen ezért kérdezzük, nem lett volna jobb elõbb gondolkodni, és csak azt követõen intézkedni? Elõbb bevezetni a szükséges helyeken a kompenzációkat? Bizonyára ez lett volna a logikus lépés. Jogalkotóink - minden jel szerint - elszálltak saját nagyságuktól. Az élet azonban feladta nekik a leckét. Jó lenne, ha okulni tudnának a példából.

Jó lenne, ha a kórhåzbezåråsi vehemenciåjukra is råpillantanånak ebbþl a szemszÜgbþl. FÊlreÊrtÊs ne essÊk, a kórhåzi rendszer túlmÊretezett. De, egy rendszert akkor lehet bård alå engedni, ha az új rendszer garantålja a hatÊkonyabb mÝkÜdÊst. Vagyis elþbb ki kell alakítani azt az új rendszert, Ês utåna szÊtverni a rÊgit.

A koncepciĂłkĂŠpes gondolkodĂĄsmĂłdbĂłl volt a legnagyobb a hiĂĄny az elmĂşlt mĂĄsfĂŠl ĂŠvtizedben. A „szakĂŠrtĂľk" fel tudtĂĄk rajzolni a szĂŠp jĂśvĂľ kĂŠpĂŠt, csak egyet nem tudtak, az oda vezetĂľ utat is megmutatni. SejthetjĂźk, nehĂŠz idĂľk kĂśvetkeznek rĂĄjuk, ĂŠs kedves mindnyĂĄjunkra. Ezek az idĂľk azonban minaddig fognak tartani, amĂ­g az intĂŠzkedĂŠsek is szĂ­nlelt intĂŠzkedĂŠsek lesznek.