Mi tagadĂĄs, annyi ĂŠv utĂĄn mondhatok mĂĄr bĂĄrmit, mĂŠgis Ăşgy vĂŠlem, tartozok az igazsĂĄgnak annyival, hogy ezek a szĂśvegelĂŠsek szĂĄmomra sokat jelentettek s tĂĄn egyik-mĂĄsik nem is maradt pusztĂĄba kiĂĄltott szĂł... Az emlĂ­tett nyĂĄr tĂśbbszĂśrĂśsen is kĂźlĂśnleges volt, Nagy Imre ĂşjratemetĂŠse, KĂĄdĂĄr JĂĄnos szinte napra pontosan bekĂśvetkezĂľ halĂĄla ĂŠs az elhangzott beszĂŠdek, melyek kĂśzĂźl emlĂŠkezetem O. V. akkor megdĂśbbentĂľ hangzĂĄsĂş kijelentĂŠseit Ăľrizte meg. A kĂŠsĂľbb jobboldali politikus akkor hazĂĄnk halaszthatatlan fĂźggetlensĂŠgĂŠt sĂźrgette, ĂŠs az Ăşt elsĂľ lĂŠpĂŠsekĂŠnt a szovjet csapatok kivonulĂĄsĂĄt jelĂślte meg.
Én arra a politikai tájékoztatóra készületlenül érkeztem. Valami mély tudatlan-ságtól vezérelve, nem értettem szinte semmit a történésekbõl. Nem értettem a kérdést sem, mely akkoriban legalább már itt-ott megfogalmazódott: reformál-ható-e a rendszer egyáltalán? Nem értettem, mit jelentene a reform, mondjuk Csongrád megyében? Komócsin Mihály akkor már nyugdíjas volt évek óta, de a Párt ettõl olyan nagyon sokat nem változott, s ma már rájöttem: mi sem! Ezért arra a tájékoztatóra is úgy mentem, mint korábban sokra. Elmondtam, amit a világról gondoltam, de arról ami történõben volt a Jövõben  - nem sokat tudtam elgondolni. Ez volt az, aminek kínos hiányát megéreztem az elõadáson: nem láttam túl az orromon, igazából nem tudtam semmi arról, ami bekövetkezett. Azóta sokszor eszembe jutott, vajon mit mondanék ma, ha visszamehetnék az idõben? Elmondtam volna nekik, hogy készüljenek a többpárt-rendszerre? Következik néhány év, meg utána még több, amikor hátrány lesz ha valaki hívõ párttag volt? Uram bocsá a szóért, de a kommunistát ugyan úgy a gyûlölt önkényuralmi szavak közé sorolják majd, mint a háborúban legyõzött ellenfelét? Elmondtam volna, hogy a megszokott nyugalomnak vége emberek, amitõl menekültetek, amit apáitok átéltek és megszenvedtek, a tömeges munkanélküli-ség szakad rátok és gyermekeitekre? Igaz, szabadok lesztek a szavak parancsá-tól, a rendõri brutalitástól, a direkt politikai cenzúrától, de legalább ilyen kérlel-hetetlenül uralkodik majd rajtatok a Tõke igája, hogy szó szerint attól kódultok...
Ezt mondtam volna el? Minderrõl szinte semmit sem tudtam. Csak szövegeltem. Vajon most mi az, amit már megint nem tudok, és ha megkérdeznék, mit hoz a Jövõ, csak tátognék, mint a hal? Pedig a Jövõ itt lappang, olykor alakot váltva és leskelõdve, hiteinket kikémlelve, a Jövõ itt ólálkodik megint. És ha megtudnám, vajon ki kiáltanám-e? Közhírré tenném-e csak azért, hogy megtudják mások is?

(trĂĄser)