JĂşlius 23.

DĂŠlelĂľtt az ErmitĂĄzsban voltunk, ahol sorbanĂĄllĂĄs kĂśzben az utcazenĂŠszek eljĂĄtszottĂĄk nekĂźnk a magyar himnuszt. Az alsĂł szinten iszonyatos volt a zsĂşfoltsĂĄg („Bezzeg tĂŠlen nincs senki" - mondta az idegenvezetĂľnk), ezĂŠrt mi Judittal ĂŠs DĂĄviddal miutĂĄn letudtuk Rembrantot, felmentĂźnk az emeletre Van Gogh, Picasso, CĂŠzanne, Monet kĂŠpeket nĂŠzni. Voltak nagyon szĂŠp alkotĂĄsok is, de a vĂŠgĂŠre igen elfĂĄradtunk. EzĂŠrt mi DĂĄviddal a 2 Ăłra szabadidĂľt a KazĂĄnyinĂĄl sĂśrĂśzve tĂśltĂśttĂźk, mĂ­g Judit ĂŠs Zsolti a ZoolĂłgiai MĂşzeumban mamutot nĂŠzett. AzĂŠrt mi sem maradtunk izgalmak nĂŠlkĂźl, lĂĄttunk ugyanis egy csecsen szimpĂĄtiatĂźntetĂŠst. Voltak vagy nyolcan, ĂŠs mint az egyikĂźktĂľl megtudtuk, nem csecsenek, Ăľk ugyanis fĂŠlnĂŠnek itt tĂźntetni. AzĂŠrt a rendĂľrĂśk ott ĂĄlltak mellettĂźk, csak a biztonsĂĄg kedvĂŠĂŠrt...

DĂŠlutĂĄn kivittek minket a reptĂŠrre, ahol ismĂŠt nem ment minden simĂĄn, mivel a buszon felejtettem a napszemĂźvegem, az Ăştlevelem pedig a DĂĄvidnĂĄl. SzerencsĂŠre azonban vĂŠgĂźl minden megoldĂłdott, ĂŠs estĂŠre mĂĄr MoszkvĂĄban voltunk. Itt egybĂľl ĂŠjszakai vĂĄrosnĂŠzĂŠssel indĂ­tottunk, mely sorĂĄn sajnos egy elĂźtĂśtt fĂŠrfit is lĂĄttunk - elĂŠg sok vĂŠr volt kĂśrĂźlĂśtte, valĂłszĂ­nĂťleg nem ĂŠlte tĂşl a dolgot.

Éjjel 1 körül, hulla fáradtan érkeztünk meg egy 4, egyenként 28 emeletes szállodakomplexumba. Mi a 22. emeleten kaptunk szobát, ami az elõzõ helyhez képest kicsit lepukkantnak tûnt. Az ablakot teljesen ki lehet nyitni és még egy szúnyogháló sincs rajta.