Mindig bensõ, sose külsõ!!!
Valamikor gyermekkorban, vagy sokkal késõbb(?) még bakszagún is(?) mondogattuk. Mostanában jutott eszembe, amikor "a bensõ" jobbára nem is látszik, de ha mégis, akkor meg jobb titkolni. Mert kiröhögik, vagy megrémülnek tõle: benned ez lakik? Különben is, olyan világot élünk, amikor az emberek kiteszik, amilyük van.
A bensõt manapság sokan rejtik, ettõl elsatnyul, majd könnyen meggonoszodik. Bár Platón még úgy mondta, lélekrészében mindenki hoz magával valami jót is erre a világra születésekor, még odaátról...
* * *
Ha 200 éve naplót írok, fönnmarad a nevem. Pedig nem kellett volna semmi mást tennem, mint afféle kisnemesként leírni az akár unalmas történteket. A népet, a vidéket, a politikát, az évszakokat.
Akkoriban talán még voltak ilyenek. Lúdtollal, valami vaskos könyvbe, apró betukkel, hogy sok férjen az oldalra.
Vagy nagy árkus papírra, mibe utóbb szalonnát csomagolnak Debrecenben... Manapság írni könyvet? Tengerbe vizet merni kiskanállal? A könyvtermék mostanság árucikk, melyet leemelsz a polcról, ha éppenséggel erre támad kedved. De egy jótanács: könnyebb kifizetni, mint elolvasni!
* * *
Talán a tehénnek köszönhetjük kultúránkat, vélik sokan. Annak jámbor szelídsége, türelme, nyugalma sok-sok ember számára ma is példa lehetne... Átvezette sok nehéz idõn a Tehén gazdáját. És tovább majd ki vezet?
(tráser)
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!