Csak keményen, a szemükbe mondja: ez a project egy környezetminõséget eredményez, jelenti be (és egyben ki) az elõadó.
Senki nem kĂ©rdez vissza, nem kap oldal fegyverĂ©hez (a hallgatag nĂ©pek sötĂ©tben ĂĽlnek, az elõadĂł a projektor kĂ©peit kommentálja) többen egy dögös szõkĂ©re sandĂtnak a sötĂ©tben, szuszpenzoruk nĂ©mán megfeszĂĽl... Mások a szomszĂ©d teremben kĂ©szĂĽlõ fogadásra gyĂşrnak.
A szolnok et. meg nyomatja tovább ezerrel, bár most már, hogy a Polgármester is kiment, lazĂt a gatya korcán. SzĂłval környezetminõsĂ©g, az annyába!Â
* * *
Itt fiatal lányok beszélnek, de jó hangosan, hadd szóljon szombat délelõtt, a Bruckner sarkánál: minek néz ez engem, call-girl vagyok én? Bazd meg!
Ezt kiáltja barátnõjének indulatosan, egy merész arcú széplány. Olyan tanárnõféle, de még diploma elõtt. Utóbb újra látom egy boltban, ott már udvarias, de még mindig izgatott.
MegĂ©rtem, hisz elmondása szerint tán megkĂsĂ©reltĂ©k rávenni valami mutogatĂłsra... Vazze!
* * *
Itt öregek beszĂ©lnek: gyere már szĂvem, harsogja a jĂł hatvanas mama, kĂ©sõ hetvenes szerettĂ©nek, aki elmĂ©lyĂĽlten bámul valami kirakatot. Tehát a muter Ăşjfent elordĂtja magát (tán siket a bácsi!) gyere már szĂvem, nem Ă©rĂĽnk rá itt tojĂłzni!
(tráser)
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!