-Menjenek bankot rabolni! A sok vĂŠrszopĂł! Nem tartom el Ăľket! Raboljanak, vagy Ăśljenek, de ne ĂŠlĂľskĂśdjenek rajtam, mondja elĂľbb bizonytalanul, majd mind hatĂĄrozottabban, csak Ăşgy maga elĂŠ, a kissĂŠ ijesztĂľ kĂźllemĂť fĂŠrfi a forgalmas piaci bĂłdĂŠnĂĄl. LĂ­rai szĂŠpsĂŠgĂť kisasszo-nyĂĄval ĂśsszenĂŠzĂźnk.
Hja, ez a Mars-tĂŠr, mondja megĂŠrtĂľ mosollyal. RĂŠgen volt munka, nem kellett olyan kĂśnnyen bekattanni, magyarĂĄzom nagy bĂślcsen. IsmĂŠt megĂŠrtĂľ mosoly, a bĂłdĂŠ homĂĄlyĂĄbĂłl. Neki is ez jutott.

* * *

-MĂĄr hĂĄrom vizsgĂĄn tĂşl vagyok, ĂşjsĂĄgolja elĂŠgedetten egy mĂĄsik piaci bĂłdĂŠbĂłl egy hasonlĂłn fiatal ĂĄrus. Nem vicc: munkahelyi kapcsolatok szakos. AmĂşgy hajnaltĂłl 11-ig pĂŠksĂźtemĂŠnyt, kenyeret ĂĄrul.
Minek neki a diploma? De milyen diploma? Nekem is, mĂĄsnak is - bĂĄrmikor fĂŠlbevĂĄgja a fĂŠlkilĂłs kenyeret. Ehhez nem kell a dr. de amĂşgy tĂĄn hasznĂĄt veszi. Mint mondja: dĂ­sznek jĂł lesz, de nem akar belĂľle megĂŠlni...
Hallgatója és egyeteme, kajánkodok. Értjük egymást.      

* * *

-Ma szégyellem, hogy orosz vagyok, mondta anyám apámnak, 68' augusztusában. Ezt olvasom egy minapi orosz életrajzi regényben, miközben arra gondolok, vajon megérti ezt még valaki, a mai kelet-európai 60-asokon kívül? Mi volt 68-ban? És melyikben? Én akkor önérdekbõl is kussoltam.
Meglepõ volt Kádár beszédének egy mondata: mi nem hoztunk el onnan (a Felvidékrõl) egy krumplit sem, hangsúlyozta kissé ingerülten. És akivel akkoriban beszéltem, mindenki buzgón magyarázta, a testvéri segítség szükségét.
A viccre is emlĂŠk-szem, mely szerint az amerikai repĂźlĂľvel, a nĂŠmet autĂłval, de a szovjet tankkal jĂĄr kĂźlfĂśldre... Ezer ĂŠv, meg egy fĂŠl mĂşlott el. Az akkori dĂśntĂŠshozĂłk ĂŠs ĂĄldozataik jĂłrĂŠszt fĂśld alatt. VitĂĄikat bĂŠkĂŠvĂŠ oldja az emlĂŠkezĂŠs? De ha Ăşjra kĂŠne s lehetne, tĂĄn tennĂŠ dolgĂĄt mind, megint...
Olyan þszintefÊle bocsånatot, hogy bizony, tÊvedtem, nem volt igazunk, senkitþl sem hallottam, pedig lassan 50 Êve mår... 

(trĂĄser)