Erre a szlogenre mÊg emlÊkeznek az idþsebbek, akiknek azokban a kÊsþ kådåri idþkben nem okozott olyan nagy nehÊzsÊget kivålasztani a jó kÜnyvet, mint manapsåg. Nem mintha mostansåg kevesebb lenne a kÜnyv, sþt! EgyrÊszt azonban sokba kerßl, måsrÊszt a tengernyi lektÝr, íråsmÝnek ålcåzott szemÊt alól kell kibånyåszni az olvasnivalót, ami elþzetes (Êvtizedes!) tåjÊkozódås nÊlkßl nehÊz. Talån ezÊrt is kelendþ mÊg mindig a rÊgi kÜnyv, az antikvår irodalom.
Szegeden az elmúlt hétvégén rendezték meg a 7. Könyvaukciót, megint egyszer nagy sikerrel. A közönség igény mindig változó, amiként a siker is forgandó. A licitálók körében most, de az elõzõ 6 alkalommal is elõkelõ helyen állt a vadászati szakirodalom, a régi békebeli világból... Mondjuk mindjárt a hazai puskások és erdõjárók alap-könyve, a Vadászattudomány 1829-bõl! Vitte is aki tudta, potom 190 ezerért. Vagy a Debreceni vadásztársaság alapszabályai címû 16 lapos füzetkét, tizenkétszeres kikiáltási áron... És mások? Néhai Erdõdy gróf a Magyar falkák és falkászokról írott opusáért is nagy harc volt a gyûjtõk között, hogy azután egy 81 éves (!) Gyõr környéki úr vásárolja meg, sok ezerért. Mert néhány magyar vadászkönyv még hiányzik több száz kötetes szakkönyvtárából, amelyeket beszerezni nem volt rest.
És vajon van-e könyvszeretõ, akinek szívét nem ragadja meg A lumpok iskolája 1909-bõl, Krúdy úrtól elõadva, kicsiny füzet formájában, mint egy 63 oldalas ellenõrzõ könyvecske... Csoda, hogy 1200 forintról indítva tízszeres lett az ára?
És a két háború közötti idõkbõl való útleírás! Amikor még szenzáció számba ment egy motorkerékpáros utazás Drezdától Afganisztánig (ott börtön, majd csodás szabadulás és valahogy hajón vissza Európába) pótolt tévés útifilmet, és nevelt, tanított, bemutatott. Jelzem ma is kevesen vállalkoznának ilyen kalandra, de akik igen, azok kamerát vinnének magukkal.
Baktay Ervin ĂştleĂ­rĂĄsa PandzsabrĂłl a szegedi aukciĂłn is sikerkĂśnyv lett, talĂĄn Ăşgy, mint akkoriban volt. Mert a mai olvasĂł, ha e rĂŠgi leĂ­rĂĄst lapozza, mĂĄr folyvĂĄst lĂĄtja mindazt, ami azĂłta vĂĄltozott az emberekben, az ĂŠletĂźkben. AzĂŠrt is ĂśrĂśm olvasni ilyen kĂśnyveket, mert visszanĂŠzhet a jĂĄmbor olvasĂł mindarra, ami mĂśgĂśttĂźnk maradt, mĂŠgis velĂźnk ĂŠl ma is. TehĂĄt a MĂşltunk, mĂĄs szĂłval a TĂśrtĂŠnelem. Ezt Ăľrzik a rĂŠgi kĂśnyvek, melyek lapjait hajdani olvasĂłk bĂśngĂŠsztĂŠk s bizonyĂĄra komolyabban, mĂŠg nagyobb hittel ittĂĄk szavaikat, mint mi.
Bezzeg a szakácskönyvek! Fura, de ha valamirõl lehet álmodozni, hát azokról a hajdani receptekrõl igen. Amikor még nem ismerték a dobozos tejfölt, a keltetõgéptõl a tányérunkig vezetõ utat megjáró sokféle szárnyast, és nem a mélyhûtõbõl vették ki a tavalyi halszeleteket. Ezért a szakácskönyv, kivált, ha szép küllemû "étvágygerjesztõ"  - minden pénzt megér. És még megannyi könyv, borról, bútorokról, építészetrõl, hímzésekrõl és nagy uta-zásokról a tengeren túlra, vagy csak a Kárpátok vadvilágába, számbavéve már évszázada is ritka növényeit, kincseit...
Ezt kĂ­nĂĄlta a 7. Szegedi KĂśnyvaukciĂł, ĂŠs nem hiĂĄba, mert szinte minden elkelt. Igaz, a kĂśzĂśnsĂŠg is kegyes volt, e ritkasĂĄgok-hoz, mondta Boros Zsuzsa antikvĂĄrius, mert ĂŠppen most ĂŠs itt, olyan kĂśnyvbarĂĄtok jĂśttek Ăśssze, akik szĂ­vesen fogadtĂĄk ezeket a kĂśteteket, bĂĄr az Internet jĂłvoltĂĄbĂłl mĂĄr hetekkel elĂľbb megismerkedhettek a kĂ­nĂĄlattal. MĂŠgis jĂł volt a kĂśnyvesek kĂśzĂśtt, mert vĂŠgre egyĂźtt lehettek olyanok, sokan, akiknek fontos volt a jĂł kĂśnyv, ezĂĄltal az emberi tudĂĄs ĂŠs letĂťnt korok szelleme. MĂĄr csak egy ĂŠvet kell vĂĄrni ĂŠs Ăşjra lehet licitĂĄlni rĂŠgi kĂśnyvekre, Szegeden....

(tråser)