A
szegedi játékosok közül, elõször Õ igazolt a Fotexhez, s így nem nyert magyar
bajnokságot, mert abban az évben a Pick lett a
bajnok.
-
Pásztón nõttem fel, ott kezdtem sportolni, sõt általános iskolás koromban lettem
úttörõ olimpiai bronzérmes, szabadfogású birkózásban. Illés Rudolf volt az elsõ
edzõm. Pásztóról olimpikon birkózó is „kinõtt", Robotka István részt vett a moszkvai játékokon. Nyolcadik
után egy nyáron tizenöt centit nõttem és ott kellett hagynom a birkózókat.
Kézilabdázni kezdtem, s a bal kezességem miatt hamar bekerültem a megyei elsõ
osztályú gárdába. Megjegyzem, akkor még tizennyolc csapat szerepelt a Nógrád
megyei bajnokságban. A középiskolában nem játszottam, hisz a salgótarjáni tesi tagozaton a kosárlabdát nyomták. Innen harmadikban
elvitt a Dunaújváros. Ott egy ragyogó gárda jött össze a 66-os korosztályban.
Dolezsál, Csoknyai Pista,
Stranigg Feri, Mezei Csirke, és Horváth Attila.
Viszont én a kis vidéki srác besokaltam Újvárosban, és
a gimit, már Pásztón fejeztem be.
- Hogyan került
Szegedre?
- Az
érettségi után Balassagyarmaton játszottam, NB I/B-ben, s a nyári Fesztivál kupán, Szegeden szerepeltünk.
Ott dõlt el a sorsom. Télen már a Volán játékosa volta. Kezdetben Tenke Endre barátom volt a lövõ, én a szélsõ, majd
megcseréltük a posztokat. Kilencvenötig, folyamatosan Volán, majd Pick mezben küzdöttem. Nyertünk egy magyar kupát és egy
bajnoki ezüstöt, valamint nyolc bronzérmet, amiben bajnoki és kupa érmeim
vannak. Kilencvenháromban, Kaló Sándornál négy meccset
játszhattam a válogatottban, Kaunasban EB selejtezõn
is szerepeltem. Viszont 94-ben megszületett a kislányom, s lemondtam a
válogatottságot.
- S, jött a Fotex.
Megérte?
- Amit
a szerzõdésben leírtunk, azt hiánytalanul megadták. Jól indult, kijutottunk
Japánba, de késõbb gondjaim támadtak. Játszottam három bajnokit, de az akkori
edzõvel, Kocsis Pállal nem tudtam együtt dolgozni. Hogy nem elsõsorban bennem
volt a hiba, azt jelzi, Kocsissal az év végén szerzõdést bontottak, mert akkor a
Pick nyerte a bajnokságot. Kértem Hajnal Csabát, hogy
vagy szerezzen csapatot, vagy bontsuk fel a szerzõdésemet. Korrekt volt. Pécsett
kaptam lakást és Komlón játszottam, Fotexes fizetésért. A következõ idényt már
újra Szegeden kezdtem. Kilencvennyolcban kimentem Németországba, Bad Hersfeldbe, a családommal,
negyedik ligában szerepeltem. Egy év után Kiskunmajsán, majd az osztrák elsõ ligás West Wienben játszottam.
Pályafutásom utolsó három állomása Újkígyós, Makó és végül Kiskunhalas. Egy éve
végleg abbahagytam a játékot. Most már a csak gyerekeim sorsa, jövõje a fontos.
Roli fiam, a Volán serdülõben szerepel, remélem, túlszárnyal engem. Számomra a mozgást ma már a kondizás
jelenti. Régen is szívesen erõsítettem. Talán csak annyi hiányzik az életembõl,
hogy a profi játék mellett, akkor még nem vették szívesen a tanulást. Ezt még
pótolnom kell.
Barok István
A cikk megjelenését támogatta az Indóház
magazin
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!