Egy nemzetközi szervezet önnön jó szokásához híven 159 országot vizsgált meg, hogy összevetése végén kijelenthesse, mely országokban dívik jobban a korrupció. A hír minden bizonnyal valóságon alapul - nem kétséges, hogy a tekintélyes Világgazdaság címû lap is azért foglalkozik vele, mert van benne hírérték.
Bevallom õszintén, a végeredmény engem egyáltalán nem izgat. Az sem, hogy Magyarországon állítólag erõsebb a korrupció, mint Botswanában, és az sem, hogy a tavalyi felméréshez képest három hellyel jobb a pozíciónk.
Mert: mihez képest?
És mert: komolyan lehet venni egy ilyen jellegû felmérést?
Aki egy kicsit is közelebbrõl szemlélheti a hazai közélet döntési mechanizmusait, biztos lehet abban, hogy Magyarországon semmi sem történik háttéralku, politikusi összekacsintás, levajazás vagy erõbõl történõ érdekérvényesítés nélkül. Azaz hazánkat nyugodtan kijelölhetnénk a 159. helyre.
Így viszont hogyan kerülhet elénk Tanganyika vagy Üzbegisztán? Hát úgy, hogy ezekben a szegény országokban vannak a társadalmi létnek olyan területei, amelyekben még a régi törzsi szokások mûködnek, így azokat nem érhette el sem a hatalmi-szerzési mámor, sem a bürokrácia. Ellenben a mi közepesnél jobban fejlett, de beteges szerkezetû társadalmunkat teljességgel átszövi a leinformálhatóság, az átpásztázhatóság és a túladminisztrálhatóság, mely szavakban, lássuk be, ott van a hatóság rendesen.
És mit csinál a hatóság? Adatot rögzít, becserkész, nyilvántart, majd megfélemlít, és mind e közben reszketve fülel, hogy mit is súg neki a Politikus.
Hazánkban nincs döntés milliárdos pályázattól a falusi óvoda vezetõjének kinevezéséig politikai-politikusi akarnokság nélkül. Azért írok akarnokságot, mert olyan esettel nem találkoztam, amikor a döntésben a közjó iránti elkötelezettség fogalmazódott volna meg. Ellenben kizárólag olyannal, amelyben visszapénz, hálára kötelezés, jövõbeni mutyi, hatalmi gõg, félelemkeltés vagy csak egyszerû lefizetés kapott szerepet.
Egyszer megérne egy misét rápillantani az építõipar közbeszerzési játszmáira. Kik viszik el a legnagyobb munkákat, kik lesznek az alvállalkozók és kik szorulnak ki a megrendelés-állomány perifériájára. Ha ezt jól kibogoznánk, láthatóvá válnának azok a négy-öt fõs, kizárólag az üzlet megszerzésére és a pártkasszák feltõkésítésére alkalmazott cégek, amiknek jól szövött alvállalkozói hálóik teljesítenek, de elõbb leveszik azt a picike százalékot, amibõl majd hülyíteni fogják a kampányban a szerencsétlen választópolgárt.
Az egész ország ebbõl áll: javarészt munkára alkalmatlan, a szakmájában megrekedt politikusok állnak minden zsilip fölött. Nélkülük nincs áramlás, nincs öntözés, nincs szárazság.
Mindenhatók.
Hát ezért vagyunk a 159. helyen.
Dlusztus Imre
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!