-Sportcsaládból származom, Édesanyám kézilabdázott, Édesapám focizott, míg az Öcsém tagja volt a bajnoki címet nyert Pick Szegednek. Én a Mezõbe jártam, Bezdán Pistához, s ez el is döntötte a sportágválasztásomat. Azonnal röplabdázni kezdtem, s mindjárt feladó posztra képeztek, gondolom a (nem túl nagy) magasságom miatt. Igen hamar bekerültem az akkor NB II-es Spariba, Csókásy Márti, Szarka Judit voltak a csapattársaim. A Széchenyiben folytattam, tesiszakon, tizenhat évesen bekerültem az ifjúsági válogatottba. Abból a gárdából Grózer Ancsa volt a legismertebb, Akivel itt Szegeden az utolsó Extra-ligás idényt végig küzdöttük. Életem eddigi leghosszabb repülõútját, Ulan-Batorba, akkor éltem át, egy IBV-re utazva. Közel ötvenszer szerepeltem az ifiválogatottban, az IBV mellett EB-n is.
-Mikor lett NB I-es játékos?
Amikor felmentem Pestre a Vasashoz. Érettségi után, azonnal kezdõ lettem, Nyári Virág, Bardi Gyöngyi, Danada Judit, Szvetnyik Kriszta voltak, az akkor bronzérmes Vasas alapemberei. A második évben már nem én voltam az elsõ számú irányító, két év után haza jöttem. Itt játszottam NB II-ben és férjhez mentem Tóth Gézához a Volán válogatott átlövõjéhez, Aki akkor lett olimpiai negyedik Szöulban. Sajnos Õt az idén elvesztettük. Együtt kimentünk Franciaországba, Lille-be. Géza elsõ én másodosztályban, NB I/B-ben játszottam, komoly teltházas meccseket. Egy év után hívott a Racing Paris, de Géza már haza akart jönni, így visszajöttünk Szegedre. Egy évre megszületett Luca, a kislányunk. Én itt szerepeltem, kilencvenhétig. Akkor átmentem Szabadkára, profinak. Luca maradt itthon Anyukáméknál, de hetente háromszor én is hazajöttem. Végül, bár már többször abba akartam hagyni, folytattam az SZDRE megszûnéséig, most pedig az Extra ligás Kecskemétben játszom. Ennek azaz oka, hogy Luca oda jár gimibe, és Dunsztné a tesitanára, Szappanos Tibi az edzõje. Egyelõre ütõt játszik, de én irányítót szeretnék faragni Belõle.
A válogatottságnak nem lett folytatása?
-De, méghozzá két részletben. Elõször 27 évesen kerültem be. A Nyári, Bótha, Czakó Nagy Mariann féle gárdába, majd 2002-ben az EB sorozatra ismét behívtak. De ezt már abszolút munka mellett csináltam, szabadságot vettem ki a felkészülésre, meg a meccsekre. Szerencsére a munkahelyemen, ahol hat éve dolgozom, támogatják a sportolásomat, Sugár András, a vezérigazgató, gratulált, amikor újra válogatott lettem.
Hogyan lehet, bár nem illik ilyet egy hölgyre mondani, ilyen nem éppen tini korban válogatott, majd Extra ligás szinten sportolni?
Alázattal. Csak úgy lehet, dolgozni, sportolni egyaránt. De ma már fáraszt az élvonal. Viszont lejjebb nem adom, nem fogok, kvázi levezetni NB II-ben. Most is a fallabda a kiegészítõ sportom legfeljebb, azt csinálom, ha abbahagyom a röpit. Igaz ezt már négyszer abba akartam hagyni. De még Lucával szívesen játszanék egy csapatban.
Barok István
A cikk megjelenését támogatta: Indóház magazin
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!