Eddigi riportalanyaim, valamennyien jó ismerõseim voltak. Giricz Sanyihoz viszont a barátságon kívül, még egy erõsebb szál is fûz. Földim, pontosabban Édesanyám földije. Endrõdi, vagyis vacer. És természetesen az sem mellékes, hogy csapatkapitányom volt a Szegedi Volánban.
- Negyvenötben születtem, Endrõdön. Mint minden fiúgyerek én is focizni kezdtem. A mai napig szívesen rúgom a bõrt. A gyomai gimnáziumban birkózni kezdtem és bekerültem a megyei ifi válogatottba. A békéscsabai válogatón ott volt Matura Miska bácsi is.
- Miért lett mégis a kézilabda a fõ sportja?
- Testnevelõ tanárom Szigeti István, aki egyébként nagyhírû atlétaedzõ is volt, megszerettette velem a kézilabdát. Jó csapatot kovácsolt belõlünk. Gimnazista csapatunk a megyei felnõtt bajnokságban szerepelt. Falumat, Endrõdöt az akkor népszerû falisi Spartakiádon képviseltem. Csapattársam volt az a Németh Lajos, Aki késõbb kiváló focista, majd nemzetközi játékvezetõ lett. Érettségi után a Csepelhez igazoltam. Együtt játszhattam Kovács Janival, az akkori válogatott kapussal. Leirer Ferivel és a Havalda testvérekkel. Nád Jani bácsi volt az edzõm. Megnyertük az NB II-t, de engem bevittek katonának. Vásárhelyre kerültem a Hunyadiba, ahol szintén második ligás csapatunk volt. Onnan bekerültem a junior válogatott keretbe. Simóval, Stiller Janival, Tobakkal voltam egy keretbe. Fülbetegségem miatt nem kerültem be a szûkített keretbe, sõt korábban le is szereltek. A mai napig rosszul hallok a jobb fülemre, Nejem szerint alkalmi süket vagyok.
- Mikor került Szegedre?
- Sereg után még a Csepelhez mentem vissza, NB I-be, majd Szegedre igazoltam, és egy év kivárás után, 68-tól játszottam az Elõrében, majd a Volánban. Hetvenhétig játszottam, közben megnyertük az NB I/B-t (75-ben), majd a Magyar Népköztársaság Kupát hetvenhatban. Háromszor is a gólarány segített. Egyszer az NB I/B-be maradásunk, egyszer az élvonali tagságunk, harmadszor, pedig az MNK gyõzelmünk múlott a matematikán.
- Mikor kezdett edzõsködni?
- Hetvenhétben, már technikai vezetõje voltam a Volánnak, de mivel sok volt a sérült, még „visszajátszottam", de ezzel egyidejûleg edzettem a Textiles lányokat. Felvittem Õket NB II-be. Ugyanez sikerült a Délép férfi csapatával is. Ott NB I-ben is én voltam az edzõ, 84-ben nyolcadikak lettünk. Mikor a következõ évben megszûnt a Délép, elmentem benzinkutasnak. Tizenhárom évig voltam kutas. Közben persze edzõsködtem, általában NB II férfi csapatoknál. Kilencvenkettõben, Barabás Zsoltot elküldte a Volán vezetése, s engem kértek fel. Farkas Józsi segített és nyolcadikak lettünk. Kõvári Árpi visszajött és egy ideig még segítettem Neki. Ebben az évben egy komoly betegség átalakította az életemet, de a sporttól nem szakadtam el. Dorozsmán egyszerre vittem a férfi és nõi csapatot is. A lányokkal fel is jutottunk az NB I/B-be. Kilencvennyolcban visszamentem a Volán ifihez és Laluskával, Ilyéssel, Vadkertivel és Somogyival, megnyertük az NB I ifit. Tavaly az NB I-es Vásárhely pályaedzõje voltam, jelenleg pedig a dorozsmai lányokkal dolgozom, hatodikak vagyunk az NB I/B-ben.
- Folytatja valaki a sportágat a családban?
- Fiam, Sanyi NB II-ig vitte, Emese lányom NB I/B-ben játszott. Szóval nem esett messze az alma a fájától. Egyébként is sportos a családom, hisz az apósom Megyeri Pista focibíró a mai napig, sógorom Pipicz Lajos, pedig NB I-es focista volt.
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!