| Hírfolyam |
|---|
14:42
| 14:41
| 14:40
| 14:38
| 14:36
| 13:44
|
|
|
|
Csanádi Józsefné, Patik Aranka
Munkatársunktól
2005 September 20, Tuesday
 Egy kétgyermekes családanya, Akit még most is csak Öcsinek szólítanak a barátai. NB I-es röplabdás volt, még az „aranyidõkben”, kispályán focizott, majd a tekében jutott a Szuperligáig.
|
Egy kétgyermekes családanya, Akit még most is csak Öcsinek szólítanak a barátai. NB I-es röplabdás volt, még az „aranyidõkben", kispályán focizott, majd a tekében jutott a Szuperligáig. A városi bajnokságban még mindig alapember, s jó pár évtizede nem kezdõdhet Pick meccs nélküle.  - A Rókus I-es Általános iskolába jártam, kézilabdáztam, kosaraztam és atletizáltam Papp Kati néninél. Ám, egyszer megnéztem egy Spartacus - Kender nõi NB I-es röplabda meccset. Ott is ragadtam. Megkértem Palásty Pali bácsit, hogy járhassak edzésre. Jó egy év múlva bekerültem a felnõtt csapatba, s a magyar ifjúsági válogatottba. Húsz éves koromig tagja voltam a válogatottnak. Olyan társam volt, mint Szalayné, Sebõk Éva, minden idõk egyik legjobb magyar ütõje. Bejártuk a szocialista tábor országait. Ifjúsági Barátság Versenyen, Olimpiai Reménységek Versenyén szerepeltünk. Negyvennyolcszor húzhattam magamra a címeres mezt. Felnõtt válogatottság elmaradt, mert nem voltam hajlandó Pestre igazolni.
- Kikkel játszott egy csapatban, Szegeden?
- Hatvanhattól Hegedûs Feri lett az edzõnk, s egy nagy generációs változás történt. Akkor a két Tóth lány, Margó és Jutka, Eszes Márti, Molnár Mari, Lénárt Mari voltak a társaim. Már várandós voltam, amikor még játszottam Pesten a Díjbeszedõk ellen. Kiss Lajos bácsi a pestiek edzõje nem hitte el, hogy terehesen úgy megy a játék. Hetvenegyben iker fiaim születtek. Én újra kezdtem és az elsõ meccset megint Lajos bácsiék ellen. Õ összehívta a játékosait, s rám mutatott. „Nézzétek meg ezt az asszonyt, két gyereke van, de rá ne játsszatok, mert így is nagyon jó!" Még hetvenötig játszottam a Spariban. Akkor a gyerekek óvodába kezdtek járni, s mivel a Kender elintézte Nekik az ovit, oda igazoltam. Ott újra Eszes Mártival, Molnár Marival és Szoboszlaival játszottam együtt, míg meg nem szûnt a Kender, nyolcvanegyig. - Hogyan lett ebbõl teke?
- Megszûnt a röplabda, akkor elmentem kispályára focizni. Nyolcvanhatban leigazolt a Postás Szuperligás tekecsapata. Tompáné, Kórász Ancsa voltak akkor a menõk, de én is stabil csapattag voltam, négy évadon keresztül. Akkor a DÉLÉP volt a bajnok, mi úgy az ötödik-hatodik helyen szerepeltünk. Kilencvenben megint válaszút elé kerültem. Az egyik fiam nem Szegeden tanult, s csak a hétvégén tudtunk találkozni, amikor a meccsek voltak. A családomat választottam. De még most is tekézek, a Béke Tanszék gárdájában, a városi bajnokságban. - A civil élete, hogyan alakult?
- Kereskedõ lettem, s a mai napig mûszaki kereskedelemmel foglalkozom, vezetõként. Nagyon szeretem a munkámat. Szabadidõmben meccsre járok. A kézis fiúk nem is tudják nélkülem elkezdeni a hazai találkozóikat. A fiaim nem sportoltak komoly szinten, de remélem az unokám követni fog.
|
|
|
|
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!