A Somogyi elõtt árusok, szõttesek, cserepek. Egy asszony kerékpárról lép le és tápai szatyor felõl érdeklõdik az erdélyi mamától, aki míg árul is dolgozik a varrottason. Zöld fonállal ír a fekete posztóra. Nem zavartatja a tápai gyékénykeresõ korondiaknál, morgásom sem ezen, ezüst fogait mutatva mondja: hát akkor erdélyi szatyor, de úgy sincs. Ha a Pista hozott ma, akkor majd hónap kihozom, s maga megkapja. Ezernyóccázér, mer annyi az ára. Kis sopánkodás után, kerekezõs asszony holnapi ígérettel el.
Mán aggódtam is erõst, formázom szavaim a kendõs, nagy szoknyás mamóka kedve szerint, s teszem hozzá: mer kinéztem azt a pirossal írott tálat.
-Hogy az a tál mama, ott középen, a kékek között?
-Vigye el ezerért, eddig ezerháromszázér adtam, de most árlejtés van!
-Micsoda, árlejtés? Vigyorgok, mint a pereces. A mama is mosolyog, árlejtés hát, erõsíti meg nevetve. Még eladna más tálakat is, de nekem ez az egy is elég, ha árengedményesen kapnám a többit, akkor is.
* * *
- Nem tudni, mit bizonyítanak, mindenesetre elgondolkodtatóak a szõlõfelvásárlásra vonatkozó adatok - mondta lapunk (www.nol.hu) kérdésére Szabó Zoltán.
... és bizonyára mélyen megdöbbennének választottaink, ha egyszer megértenék, miért is legyintenek rájuk tömegével választóik. Alkalmasint egy másik bolygó lakói, nem eme sártekéé. Itten bizony alant, minden sokkal földhözragadtabb. És körünkben fõként nem jellemzõ a képviselõi tiszteletdíj.
(tráser)
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!