Hírfolyam |
---|
14:42
| 14:41
| 14:40
| 14:38
| 14:36
| 13:44
|
| |
Csapó Zsuzsa
Munkatársunktól
2005 July 17, Sunday
Még ma is meghatározó játékos lehetne NB I-ben, s lassan négy éve, hogy abbahagyta. Talán Õ az, Akit mindig a becenevén szólítottunk. Csak így, egyszerûen, Csapszi. Az esete is példázza, milyen gazdag, s egyben pazarló a szegedi sport.
|
Még ma is meghatározó játékos lehetne NB I-ben, s lassan négy éve, hogy abbahagyta. Talán Õ az, Akit mindig a becenevén szólítottunk. Csak így, egyszerûen, Csapszi. Az esete is példázza, milyen gazdag, s egyben pazarló a szegedi sport.
-Úszni kezdtem, mint általában a szegedi gyerekek. Igaz nekem ez a családban gyakorlatilag kötelezõ volt. (István a bátya, a szegediek meghatározó pólósa volt, édesapja most is triatlonozik.-a szerk.) Ezt azonban nem versenyszerûen folytattam. A kosárlabda nyert meg magának. Tamásné Bitter Ildikó volt az elsõ edzõm, nyolcvannégytõl, az Etelka soron edzettünk a klub utánpótlásaként. Egy év múlva egy csodálatos edzõ Lázár Mari néni vett át bennünket. Tõle tanultam meg mindent, amit a kosárlabdából tudok. Misik Mónival, Mészáros Konival és húgával, Adrival nagyon jó csapatunk volt, többször lettünk vidékbajnokok
-Korán felnõtt játékos lett, ha jól tudom.
-Valóban, még serdülõként felkerültünk, Pungor Miklóshoz. Igaz nehezen ment a dolog, hisz Marika néni kiszállt a dologból, s mi nagyon kötõdtünk Hozzá. Akkor volt egy nagy õrségváltás, s mi kilencen kerültünk be a keretbe. Nagyon jó közösségbe kerültünk, Aschenbrenner, Knábel, Zsemberi Era maradt hírmondónak, sokat tanultunk Tõlük is. Tizenhat lehettem, amikor az elsõ NB I-es meccsemet játszottam. Közben, gyakorlatilag ezzel a gárdával, Diákolimpiát nyertünk a Radnótiban, Láng Imrével. Ifjúsági válogatott lettem, de komoly világversenyre nem jutottam ki. Radnóthy Krisztával még B válogatottak is voltunk egy ideig. Viszont száznyolcvanöt centivel, már nem volt esélyem a felnõtt válogatottba kerülni.
-Mi volt a legjobb eredménye?
-Már Domokos Misi volt az edzõnk, amikor ötödikek lettünk a bajnokságban, és indulhattunk a Ronchetti Kupában. Igaz ott a Jekatyerinburg, oda-vissza levert bennünket. Érettségi után felvételi közben eltört a lábam, így a gyógyulásom után egy ideig profi státusban voltam. A Fõiskolán két és fél év után abbahagytam a Biológia-technika szakot, majd a SZOTE-ra felvételiztem és elvégeztem a gyógytornász szakot. A tanulás közben, természetesen amatõr játékos voltam.
-Mikor és miért hagytam abba?
-Kétezer-egyben. Érdekes, az elõzõ tavasz volt egyénileg a legjobb idényem, szinte minden meccsemen dobtam triplát, rengeteg lepattanót szereztem. De az akkori csapatban nem volt meg az a tûz, amiért érdemes lett volna folytatni, s az edzõvel sem ettünk egymás tenyerébõl.
-Manapság mit csinál?
-A Forrásban víz alatti gyógytornát vezetek. Délutánonként, a Házi Ápolói Szolgálat keretén belül dolgozom, és nagyon szeretem a munkámat. Játszom a SZÖTYE-ben (Szegedi Öreg Tyúkok Egylete- a szerk.), Zsemberivel, Budánovics Timivel, Bánszky Zsuzsival, Láng Dórival, Dorán Évával, Szilágyi Nórával. És végre síelhetek is, hisz a mûtött térdem elbírja.
-A felsorolt hölgyekkel, ma is vígan játszhatnának, úgy NB I B csoportig.
-Azt hiszem, megállnánk a helyünket, viszont az utazgatást már sokan nem vállalnák, a családjuk miatt. Nekem még furcsa, hogy hétvégén nem utazom meccsre, de azért jól érzem magam a bõrömben.
Barok István A cikk megjelenését támogatta: Indóház magazin
|
|
|
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!