2. lap. �sszesen 2.
Reggel reggeli! Ilyen egyszerû! A reggelit a szálloda a szokásos helyen tálalja, és nincs is vele semmi baj. Sõt! Belakunk mint a duda. Sajnos a kávé elfogy a kínálatból, de a feltöltéshez szükséges 15 percet már könnyû kivárnunk. Csak a gyerekek nem értik mi a csuda miatt nem vagyunk még fürdeni.
A szálloda egybeépült a stranddal, ezért úgy tudunk bemenni a fürdõbe, hogy csak a medencék közti válogatás idejére kell kimennünk a friss levegõre. Nem látjuk az élményfürdõt, annál inkább a sokba kerülõ Wellnes Centrumot, de úgy döntünk, hogy abból nem kérünk. Amikor végre vízbe szállunk, a gyerekek csodálkoznak, hogy teában fürdünk, de aztán leküzdik ellenszenvüket, félelmüket, és õk is beszállnak az egyetlen szabadtéri medencébe. Áprilisnak hála a medence nagyrészt néptelen, mert kevesen vállalják a hidegnek tûnõ, de annál frissítõbb levegõn a medencék közti utat.
Az ártalmatlan gyógyvízben jól telik az idõ. A nap hétágra süt, a levegõ tiszta, a víz meleg - nincs ennél lazítóbb helyzet. Ebédre a fürdõ bejáratán belüli kis éttermet(?) vesszük célba, ahol mindenki fürdõruhában iszogatja az üdítõjét, kávéját, eszegeti ebédjét és csendben beszélget. Mi is így teszünk, és elhatározzuk, hogy nem megyünk vissza fürdeni (ázni?), hanem inkább megkeressük a százéves cukrászdát.
A vár melletti bárt újra útba ejtve a fõutcán lévõ templom mögött rátalálunk a 100 éves cukira. Elsõre meglepõ a berendezés, de aztán kiderül, hogy a vendéglátó rész valójában a cukrászda pultja mögött van, ahová halandó olyannyira nem mer belépni - hiába, ilyen az amikor valamirõl nagyon leszoktatnak minket, és aztán mégis úgy kell tenni -, hogy a személyzet és a tulaj közösen próbál rábeszélni minden egyes vendéget, hogy lépjen nyugodtan beljebb.
Bejutva a cukrászda vendéglátó részébe, a cukrászda nevéhez és híréhez méltó, tényleg rendkívül hangulatosan és autentikusan berendezett szobákat találunk. Ez a környezet ráadásul a vendégekbõl is kihozza jobb neveltetésüket: csendesen beszélget mindenki. Miközben a gyerekek aprólékosan felfedezik az összes érdekességet (cukrászmúzeum, mûködõ, felhúzható hengeres zenegép, folyosók és ajtók) mi a kapucsínónkat kortyolgatjuk, aztán ki ki - étkezési tudatossága szerint - finom sütiket eszik és közösen mélázunk el azon, hogy milyen jó lehetett akkor élni, amikor még ilyen lassan telt az idõ. Kész szerencse, hogy a mobilok ki vannak kapcsolva - egy hívás itt teljesen romba döntené az illúziót.
A gyerekek nyomására újra a fürdés felé fordul az érdeklõdésünk. Gyors elhatározással teremtünk idõt a félpanziós vacsora elõtt még egy nagyobb pancsolásra, de távozás elõtt minden ismerõsnek veszünk egy kis kóstolót a kézzel készült kiváló bonbonokból, amit a pultnál árul a cukrászda.
Amikor a fürdõhöz érünk, a szabadtéri medencében szinte már nincs is vendég. A lemenõ nap sugarai mellett így csak mi élvezzük a nyugalomnak ezt az áldását, és végül a fürdõmestereknek kell minket "kizavarni" a medencébõl a záróra miatt. Ekkor vesszük észre, hogy az élményfürdõ a Wellness Centrumban van. Ezt elpuskáztuk, de ezt már egyikünk sem bánja igazán.
Félve megyünk a félpanziós vacsorára, és félelmeink be is igazolódnak. Igaz, hogy én magam nagyon szeretem a szilvásgombócot, de azért csak jó volna, ha nem kellene az egész családnak ugyanazt enni vacsorára. Visszatérünk most már összenyitható szobáinkba, és irgalmatlanul elalszunk a reklámok között megbúvó Megasztár aktuális döntöjén. Nem gondolunk a hazamenésre, pedig holnap már indulnunk kell.
Vasárnap remek reggeli után a lézengõ konferenciások között pakolunk be autónkba és indulunk haza. Most nem állunk meg Békéscsabán, de Orosházánál talán a kávéhiány miatt, talán mert nem akarjuk már lezárni a kirándulást kitaláljuk, hogy
Mezõhegyesen útbaejtjük a
Ménesbirtokot.
Soha ilyen rossz úton ilyen hosszan még nem autóztunk, de a hely egyszerûen feledteti velünk, hogy milyen kellemetlen volt az oda vezetõ út. A hely hangulata magával ragad minket, és még azt is megbocsájtjuk, hogy a Nónius kastélyszállóban porból készítik a kapucsínónkat.
Hazafelé már
Makó felé indulunk. Ez sokkal jobb út, de már arról beszélgetünk, hogy hétfõn mi mindent kell tenni, és kinek mi dolga lesz. Elhatározzuk, hogy Pünkösdkor is kiszakadunk a világból. Talán éppen Mezõhegyesre, talán inkább messzebre, hiszen pünkösd három napos ünnep.
|< Kezd�
< El�z�
1
2
K�vetkez� >
Utols� >| 
,
Gyûjtemény
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!