| Hírfolyam |
|---|
14:42
| 14:41
| 14:40
| 14:38
| 14:36
| 13:44
|
|
|
|
Brahms-zongoraverseny Frankl Péterrel
Munkatársunktól
2000 December 04, Monday
December 4-én, hétfõn este fél 8-kor a Szegedi Nemzeti Színházban a Filharmónia Vaszy-bérletsorozatában Lukács Ervin vezényletével a Szegedi Szimfonikus Zenekar ad koncertet.
|
A szezonnyitó Verdi-Requiem után a Szegedi Szimfonikus Zenekar állandó vendégkarmesterének, a Kossuth-díjas Lukács Ervinnek a mai már a második koncertje ebben az évadban. Ha emlékezetem nem csal, Beethoven elementáris erejű I. szimfóniáját - amit épp kétszáz éve, 1800 áprilisában mutattak be a bécsi operaházban - meglehetősen régen játszotta a zenekar. A bécsi udvarban roppant népszerű olasz költő és librettista, Pietro Metastasio szövegére (Achille in Sciro) írt "Ah! perfido" című mutatós hangversenyáriát a fiatal szoprán, Cserna Ildikó előadásában hallhatjuk.  Idén tavasszal a konzervatóriumban szegedi születésű kollégája, Sebők György emlékére már nagy sikerű jótékonysági koncertet adott a zsinagóga felújítása javára a Londonban élő Frankl Péter (képünkün). A neves zongoraművész akkor találkozott régi barátjával, az ugyancsak Szegeden próbáló Lukács Ervinnel. A helyi zenei élet irányítói rögtön lázas szervezkedésbe kezdtek, hogy kihasználva a lélektanilag kedvező pillanatot, a két kitűnő muzsikust közös szegedi fellépésre bírják. Ennek eredményeként hangzik el ma este Brahms szimfonikus jellegű, monumentális, négytételes B-dúr zongoraversenye, amelynek ősbemutatóját 1881 novemberében Erkel Sándor vezényletével és a szerző zongorajátékával Pesten tartották.
A ma esti szólistát, Frankl Pétert a zenebarátok számára aligha kell bemutatni. Világjáró művészként a legnevesebb zenekarok és a legnagyobb karmesterek állandó partnere. Amikor nemrégiben arról kérdeztem, mit tart a legfontosabbnak abból, amit a budapesti zeneakadémia hallgatójaként kapott, így válaszolt: "Azt a fantasztikus tradíciót, amit Liszt, majd Bartók munkássága alapozott meg. Kisgyermek koromban én még hallottam Dohnányi Ernőt is zongorázni. A magyar népzenét Kodály Zoltán, a zenetörténetet Szabolcsi Bence és Molnár Antal tanította nekünk. Zongorázni Hernádi Lajosnál tanultam, aki Bartók, Dohnányi és Artur Schnabel növendéke volt. Mint minden magyar muzsikus, én is szívesen említem, hogy Weiner Leóhoz jártam kamarazenére. Doráti Antaltól Solti Györgyig sok nagy magyar karmester esküszik rá, hogy a legtöbbet Weinertől tanulták, aki nem volt ideális pedagógus, de valahogy megtanított bennünket a zene értelmére. Arra, hogy kell gondolkodni a muzsikáról, hogyan lehet a hangok mögé nézni. Ma is mindig Weiner jut eszembe, ha azokat a darabokat játszom, amelyeket nála tanultam meg. Óriási szerencsém volt, hogy ilyen nagy egyéniségek tanítványa lehettem." Hogy melyik korszak, illetve melyik komponista áll a legközelebb a szívéhez? Frankl Péter erre Mozart, Beethoven és Schubert nevét említi, valamint Schumannt, akit szerinte Magyarországon máig nem becsülnek eléggé. A nemrégiben elhunyt Sebők Györgyhöz hasonlóan ő elismert zenepedagógus, amikor azt kérdem, miért tartja fontosnak a tanítást, a következőket válaszolja: "Tizenkét évvel ezelőtt egyéves vendégprofesszori meghívással kezdtem tanítani Connecticutban, a Yale egyetemen. Azóta is ott oktatok. Azelőtt legfeljebb egy-egy mesterkurzust tartottam, vagy nagy unszolásra egy-két magánórát adtam. Sohasem akartam komolyan tanítani, mert úgy éreztem, nincs hozzá türelmem. Ráadásul mindig bíráltam korunk zenei interpretálását, mert az volt az érzésem, hogy egyre inkább tudományosan közelednek a zenéhez, amit én a legérzékenyebb, legemocionálisabb művészetnek tartok. Rájöttem, ha csak panaszkodom, azzal nem teszek az ügy érdekében semmit, ezért úgy döntöttem, át kell adnom a hitemet a fiatalabb generációknak. Még akkor is, ha tudom, ez csak egy csöpp a tengerben." Hollósi Zsolt 2000. december 4.
|
|
A szezonnyitó Verdi-Requiem után a Szegedi Szimfonikus Zenekar állandó vendégkarmesterének, a Kossuth-díjas Lukács Ervinnek a mai már a második koncertje ebben az évadban. Ha emlékezetem nem csal, Beethoven elementáris erejű I. szimfóniáját - amit épp kétszáz éve, 1800 áprilisában mutattak be a bécsi operaházban - meglehetősen régen játszotta a zenekar. A bécsi udvarban roppant népszerű olasz költő és librettista, Pietro Metastasio szövegére (Achille in Sciro) írt "Ah! perfido" című mutatós hangversenyáriát a fiatal szoprán, Cserna Ildikó előadásában hallhatjuk.  Idén tavasszal a konzervatóriumban szegedi születésű kollégája, Sebők György emlékére már nagy sikerű jótékonysági koncertet adott a zsinagóga felújítása javára a Londonban élő Frankl Péter (képünkün). A neves zongoraművész akkor találkozott régi barátjával, az ugyancsak Szegeden próbáló Lukács Ervinnel. A helyi zenei élet irányítói rögtön lázas szervezkedésbe kezdtek, hogy kihasználva a lélektanilag kedvező pillanatot, a két kitűnő muzsikust közös szegedi fellépésre bírják. Ennek eredményeként hangzik el ma este Brahms szimfonikus jellegű, monumentális, négytételes B-dúr zongoraversenye, amelynek ősbemutatóját 1881 novemberében Erkel Sándor vezényletével és a szerző zongorajátékával Pesten tartották.
A ma esti szólistát, Frankl Pétert a zenebarátok számára aligha kell bemutatni. Világjáró művészként a legnevesebb zenekarok és a legnagyobb karmesterek állandó partnere. Amikor nemrégiben arról kérdeztem, mit tart a legfontosabbnak abból, amit a budapesti zeneakadémia hallgatójaként kapott, így válaszolt: "Azt a fantasztikus tradíciót, amit Liszt, majd Bartók munkássága alapozott meg. Kisgyermek koromban én még hallottam Dohnányi Ernőt is zongorázni. A magyar népzenét Kodály Zoltán, a zenetörténetet Szabolcsi Bence és Molnár Antal tanította nekünk. Zongorázni Hernádi Lajosnál tanultam, aki Bartók, Dohnányi és Artur Schnabel növendéke volt. Mint minden magyar muzsikus, én is szívesen említem, hogy Weiner Leóhoz jártam kamarazenére. Doráti Antaltól Solti Györgyig sok nagy magyar karmester esküszik rá, hogy a legtöbbet Weinertől tanulták, aki nem volt ideális pedagógus, de valahogy megtanított bennünket a zene értelmére. Arra, hogy kell gondolkodni a muzsikáról, hogyan lehet a hangok mögé nézni. Ma is mindig Weiner jut eszembe, ha azokat a darabokat játszom, amelyeket nála tanultam meg. Óriási szerencsém volt, hogy ilyen nagy egyéniségek tanítványa lehettem." Hogy melyik korszak, illetve melyik komponista áll a legközelebb a szívéhez? Frankl Péter erre Mozart, Beethoven és Schubert nevét említi, valamint Schumannt, akit szerinte Magyarországon máig nem becsülnek eléggé. A nemrégiben elhunyt Sebők Györgyhöz hasonlóan ő elismert zenepedagógus, amikor azt kérdem, miért tartja fontosnak a tanítást, a következőket válaszolja: "Tizenkét évvel ezelőtt egyéves vendégprofesszori meghívással kezdtem tanítani Connecticutban, a Yale egyetemen. Azóta is ott oktatok. Azelőtt legfeljebb egy-egy mesterkurzust tartottam, vagy nagy unszolásra egy-két magánórát adtam. Sohasem akartam komolyan tanítani, mert úgy éreztem, nincs hozzá türelmem. Ráadásul mindig bíráltam korunk zenei interpretálását, mert az volt az érzésem, hogy egyre inkább tudományosan közelednek a zenéhez, amit én a legérzékenyebb, legemocionálisabb művészetnek tartok. Rájöttem, ha csak panaszkodom, azzal nem teszek az ügy érdekében semmit, ezért úgy döntöttem, át kell adnom a hitemet a fiatalabb generációknak. Még akkor is, ha tudom, ez csak egy csöpp a tengerben." Hollósi Zsolt 2000. december 4. |
|
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!