Az interjú realaudioban
- Mennyire tartotta fontosnak, hogy sajátos családregényében ragaszkodjon a történelmi tényekhez?
- Semennyire, sőt ellenkezőleg: a regény igazságának semmi köze a történeti igazsághoz. Időnként - ez főleg a Számozott mondatok az Esterházy család életéből című első részre vonatkozik - miután utánanéztem, szándékosan elrontottam az adatokat. Abból a célból, hogy ne gondolja a szöveg: azért jó, mert minden stimmel benne. Persze tudom, emberek (egy részük) mégiscsak úgy (referenciálisan) olvassák, mintha a valóság egy szép képét kapnák...
- Önnek mindig volt egy lelkes olvasótábora, de mintha a Harmonia caelestis a szokásosnál is jóval szélesebb körben aratna sikert...
- Gyerekesen mindig erre számítok. Azt gondolom, minden könyvem száll, mint a madár. És eléggé szálldosnak is. Ebből a szempontból a Harmonia caelestis fogadtatása nem újdonság. Valóban igaz azonban, hogy 1990 után ilyenfajta �mozgás� ritkán volt egy könyv körül. Jó látni, hogy hatása túlmegy a szokásos irodalmi körön. Az ember mindig reméli, hogy valamibe beletrafál. Úgy tűnik, most sikerült.
- Az Esterházy család tagjai hogyan fogadták a könyvet?
- Irodalomszerető emberek, ezért fegyelmezetten tűrték.
- Milyen sorsa lehet a nemzetközi könyvpiacon?
- A németek már megvették és a francia Gallimard könyvkiadó is fordíttatja. Ha minden a tervek szerint alakul, akkor 2001 őszén, a Frankfurti Könyvvásárra mindkét nyelven megjelenik. Hogy milyen sors vár rá? A műveim magyar kiadásainál is mindig tárgyszerűen tudtam, miért fogják venni, mint a cukrot. Aztán sohasem úgy vették. Senki sem tudhatja előre, hogy miért lesz siker egy könyv, vagy miért nem. Más munkáimhoz képest a Harmonia caelestisben több a referencialitás. Jelent valamit. A Kis magyar pornográfiával egy chilei vagy egy hannoveri olvasó nehezebben boldogul, egy arisztokrata család története viszont bárhol érdekes lehet. Ráadásul több olyan pontja van, ahol legitim módon félre lehet érteni, ezért nagyobb az esélye, hogy nemzetközi szinten is siker legyen.
- Az ÉS-ben olvasható 1 könyv című sorozatában gyakran felhívja a figyelmet egy-egy íróra, költőre, akit a szélesebb közvélemény kevéssé ismer. Emlékezetes volt például a Szepesi Attiláról szóló dolgozata. Nem zavarja, hogy irodalmi rangja miatt sokan sokat adnak arra, hogy kiről mit mond? Nagy felelősség lehet így írni...
- Igyekszem nem gondolni erre. Az 1 könyv-sorozatommal kapcsolatban sok mindent a szememre vetnek, többek között azt is, hogy irodalompolitizálok. Ha tudnák, milyen véletlenszerű, hogy kiről írok, kiről nem, nyilván nem mondanák. Hajlandó vagyok magamra nézve is elfogadni Radnóti mondását: regényírónak még elmegyek, de kritikusnak talán a legrosszabb volnék az országban. Ezek az írásaim nem igazi kritikák, inkább kékharisnyás lelkesedések. Szepesi Attila például ugyanolyan nagy költő számomra, mint bárki, akiről sokat szoktak beszélni. Van még néhány alkotó - például Pályi András is ilyen -, aki mindent tud, szemernyivel sem rosszabb, mint a legnagyobb nevek, de valamilyen oknál fogva kevesen ismerik, nem tartják fontosnak, amit csinál. De a fontosság nem irodalmi kategória. Lehet valami nem fontos, és közben nagyon jó. Szepesi Attila a kevés valódi költő közé tartozik. Rezzenéstelen a hangja, és kísértésbe nem jött, amikor pedig sokan kísértésbe estek. Róla mindig szívesen írok, nem azért, mintha rettentően okosakat tudnék mondani, egyszerűen azért, mert lelkesedek a verseiért. Az ÉS karácsonyi dupla számába Keresztury Tibor Reményfutamok című könyvéről írtam, ami annyira tetszett, hogy nem bírtam három flekkbe sűríteni a mondandómat, hatot írtam róla. Az 1 könyv-szövegeim mind ilyen kicsit nevetséges lelkesedések. Olyan a kultúránk természete, hogy sok mindenre nem figyelünk. Nekem rossz érzés, ha elmegyünk valami mellett, ami jó. Ebből az indíttatásból alakult ki ez a sorozat, meg abból, hogy közvetlenül politizáló cikkeket kevésbé szeretek mostanában írni, mert úgy érzem, a véleményemnek nincs jelentősége.
- Készül a Harmonia caelestishez hasonló nagy munkára?
- Inkább kicsi könyveket szeretnék írni, ami ugyanolyan nehéz feladat.
Hollósi Zsolt
2001. január 5.
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!