(MTI) - Szülõvárosában, Cegléden helyezték örök nyugalomra szombaton Zsengellér Gyula Ciprusról hazahozott földi maradványait. Az eseményhez kapcsolódva az Újpest legendás labdarúgójáról elnevezett emléktermet is felavattak a Pest megyei város sportmúzeumában.
A Zsengellér Gyula újratemetésére összegyûlt családtagok és tisztelõk elõször a polgármesteri hivatal udvarán, Cegléd híres szülöttjének emléktáblája elõtt hajtottak fejet és helyezték el koszorújukat.
Ezt követõen misén emlékeztek meg a neves labdarúgóról, akinek életét fia, Zsengellér Zsolt idézte fel. A hozzátartozók és a református egyház nevében egyszerre szólt a jelenlévõkhöz Zsengellér József lelkész, aki úgy fogalmazott: a sportbarátok által Ábelként emlegetett Zsengellér Gyula több volt, mint tehetség. Legenda volt, akinek emlékét fontos megõriznie szülõvárosának, a futball elkötelezettjeinek és az egész országnak.
A búcsúztatón Földi László polgármester a város képviselõ-testületének döntése értelmében posztumusz díszpolgári címet adományozott a labdarúgónak. Kijelentette: Zsengellér Gyula élete és pályafutása méltó arra, hogy Cegléd, valamint a sportág mai mûvelõi, illetve szurkolói egyaránt tiszteljék és sírja zarándokhely legyen. Egyúttal örömét és köszönetét fejezte ki a hozzátartozóknak azért, hogy a Pest megyei város példaképe hazatérhetett.
A szertartást követõen a helyi Református Öregtemetõben szülei és testvérei mellett végsõ nyugalomra helyezték Zsengellér Gyula földi maradványait, majd a ceglédi Sportmúzeumban a hírességrõl elnevezett terem avatásával és a labdarúgó relikviáinak bemutatásával zárult a megemlékezés.
Zsengellér Gyula 1915. december 27-én született Cegléden, itt ismerkedett meg a labdarúgás alapjaival. Salgótarjánban vált élvonalbeli játékossá, majd 1936 és 1947 között az Újpesttel négyszeres bajnok, Közép-európai Kupa-gyõztes, ötszörös gólkirály lett. A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) engedélyével 1947-ben Olaszországba költözött, ahol az AS Roma és az Anconitana csapataiban játszott, késõbb pedig Kolumbiában, az El Deportivo Samarios Santa Martaban folytatta pályafutását.
Edzõként 1953-ban mutatkozott be a ciprusi Larnakán. Ezután Nicosiában töltött be szövetségi kapitányi tisztet és élete végéig a ciprusi válogatott tanácsadója maradt. Itt hunyt el 1999. március 29-én, a város görögkeleti ortodox temetõjében temették el.
Földi maradványainak végakarata szerinti hazahozatalát megelõzõen sírját idõrõl-idõre magyarok is felkeresték, hogy megemlékezzen a régi idõk ünnepelt, 39-szeres válogatott, világbajnoki ezüstérmes (1938), Európa-válogatott, Európai aranycipõs (1939, 1945) játékosáról.
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!