(MTI) - Rõt vérszopó denevérek érkeztek a Szegedi Vadasparkba, a vérrel táplálkozó repülõ emlõsök egyedeit a Tisza-parti városon kívül Európában csak két-három másik állatkertben láthatja a közönség - közölte Veprik Róbert igazgató.
A tíz denevér a chicagói Brookfield Zoo-ból érkezett Szegedre. A karanténidõszak leteltével a csapat elfoglalta különleges kialakítású, üvegfalú barlangját a terráriumházban.
A vámpírdenevéreknek is hívott Közép- és Dél-Amerikában õshonos, erdõs területen élõ emlõsök este, a földön mászva közelítik meg áldozataikat, majd éles fogaikkal sebet ejtenek rajta. Ha sietniük kell, denevérektõl szokatlan módon futnak és nagyokat ugranak, mielõtt szárnyra kapnak. Fõleg akkor, ha megtelt a gyomruk, a talajról csak egy nagyobb ugrással tudják elérni a repüléshez szükséges lendületet. Bármilyen gerinces vére megteszi nekik, akár a kígyóké és teknõsöké is, de leginkább a nagyobb melegvérû emlõsöket kedvelik.
A legfeljebb 50 grammos, 40 centiméteres szárnyfesztávú denevérek áldozatai nem érzékelik a vércsapolást, mivel fájdalommentes az állatok harapása. Általában nem osztozkodnak a zsákmányon, de - miután vizeletükkel megjelölték - esténként vissza-visszatérhetnek az áldozataikhoz. Gyors anyagcseréjük miatt sûrûn kell táplálkozniuk, a két-háromnapos éhezés már súlyosan megviseli a szervezetüket. Miután egyszerre túl sok vért nem vesznek magukhoz, harapásuk nem a vérveszteség, hanem a fertõzések, elsõsorban a veszettség terjesztése miatt veszélyes - mutatott rá az igazgató.
Hozzátette: a vérszopó denevéreket a Vadasparkban is vérrel táplálják. Az amerikai állatkertektõl kapott útmutatás szerint a ló- vagy szarvasmarhavérbe véralvadásgátlót, citromsavat és szõlõcukrot kevernek, majd kisebb adagokban lefagyasztják. A kiolvasztott "nedût" reggelente földre helyezett tálkákban szolgálják fel a az állatoknak.
A vérszopó denevérek szociális viselkedése egyedülálló, olyan nagyfokú az összetartás közöttük. Több hím él egy csapatban, de csak a legmagasabb rangú szaporodik közülük a magukhoz csábított nõstényekkel. A denevérek között fennálló szoros kapcsolatot mutatja, hogy a vadászatban sikeres tagok megetetik a hoppon maradottakat, akiktõl elvárhatják, hogy késõbb viszonozzák a szívességet. A viselkedés kialakulásának oka az, hogy nem sokáig viselik az éhezést, tehát a csoporton belül szelekciós elõnyt jelentett a kölcsönös támogatás kialakulása.
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!