(MTI) - Ismét divatba jött a 19. századi párizsi éjszakai mulatóhelyek erotikus tánca, a kánkán Franciaországban: a Paradis Latin nevû párizsi kabaré táncóráira tömegesen iratkoznak be a franciák.
A Párizsban is nagy népszerûségnek örvendõ tánctanfolyamok adták az ötletet a Paradis Latin januárban indult kánkánóráihoz. Az akciót eredetileg imázsjavításnak szánta a francia fõváros egyik legrégebbi szórakozóhelye, amelynek toronnyal ellátott 700 férõhelyes, kupolás színháztermét Gustave Eiffel tervezte.
A legendákkal ellentétben a Paradis Latin, a Lido vagy a Moulin Rouge varietémûsorainak közönsége - amelyekre vacsorával együtt 150-200 euró között mozog a belépõ - hetven százalékban még mindig francia. A külföldi turisták szervezett nagyobb csoportokban érkeznek, hogy lássák a manapság elsõsorban kelet-európai és amerikai táncosok által elõadott hagyományos táncmûsort.
A revü vezetõtáncosa, Dana Moore, Románia egykori ritmikus gimnasztikabajnoka maga is részt vesz a kánkánoktatásban, amelyet eredetileg havonta egyszer hirdetett meg a kabaré. A 12 helyre azonban átlagosan 3 ezren jelentkeztek, ezért április óta már hetente egyszer bárki belekóstolhat a 130 évvel ezelõtti Párizs éjszakai hangulatának kulisszatitkaiba. A Paradis Latin ugyanis nem egyszerû táncórát kínál, hanem egy nosztalgikus világot idéz meg a kétórás idõutazásra jelentkezõk számára.
A résztvevõket - mint egy Toulouse-Lautrec festményen - a Paradis Latin jelmezes táncosai fogadják a kabaré lépcsõjének vörös szõnyegén, az öltözõkbe kísérik, ahol a táncosnõk sminkelik ki és fodrászolják meg õket. A fekete legginghez és pólóhoz igazi súlyos kánkánszoknyát is kapnak a tanulók, csizma helyett azonban biztonságosabb sportcipõben gyakorolják Marie-Laure Philippon koreográfus irányításával, Offenbach zenéjére a valamikor frivolnak számító akrobatikus táncot.
Miközben a pincérek a nézõtéren a vacsorához terítenek és a pezsgõs vödröket helyezik el az asztalokon, a Paradis Latin megvilágított színpadán egyszerû bemelegítõ gyakorlatokkal és lábemelésekkel kezdõdik a másfél órás mûhelymunka, amely nem igényel semmilyen táncos elõképzettséget. A kezdõ sasszék és szoknyaemelések azonban nagyon gyorsan egy egységes kétperces koreográfiává állnak össze, amelyhez nagy segítséget ad az, hogy minden civil tanulónak egy figyelmes profi táncos a partnere. A koreográfus azt is megtanítja, hogyan lehet tökéletes spárgázást imitálni: a földön elterülõ szoknya alatt az ember az egyik lábát hátrafele behajlítja, ráül, miközben az elöl lévõ lábát a közönség felé kinyújtja.
A táncóra végén a résztvevõknek a Paradis Latin egy abszint- és málnaalapú pezsgõkoktéllal, vörös színû habos házi süteménnyel és egy igazoló oklevél átadásával köszöni meg a szorgalmas munkát.
A 95 eurós részvételi díj az MTI által megkérdezett részvevõk szerint megéri az élményt. A kánkán legendás, a táncóra vicces, egyáltalán nem ódivatú - mondják lelkesen a lélegzetük után kapkodó nõk.
"A kánkán Párizst jelenti, a kabarék világát, egy imázst, ezért akartam kipróbálni és megleptem magam vele a születésnapomra" - mondta az MTI-nek a 45 éves Marie, aki egy teljes napot utazott Bordeaux-ból, hogy életében elõször kánkánt táncolhasson. Húgával, a Párizsban élõ Annie-Marie-vel jelentkezett a táncórára. Mindketten rendszeresen sportolnak, Marie teniszezik, Anne-Marie harcmûvészeteket ûz. Számukra fizikailag nem volt olyan megterhelõ a másfél óra, mint azt elõre gondolták, inkább technikailag volt nehéz megtanulni a koreográfiát. Állítják, hogy profi partnereik nélkül nem is tudták volna a látványos táncot teljes egészében bemutatni.
Marie-Sophie Tékian, a Paradis Latin mûvészeti vezetõje szerint válságidõszakban az embereknek szüksége van arra, hogy visszataláljanak a gyökereikhez. A kánkán pedig tipikusan a párizsi kabarék hõskorát idézi, ami a jókedv és a biztonság világa volt.
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!