Napokban olvashattuk, több topikban is, hogy a mérsékelt alkoholfogyasztás kedvezõ lehet a szív-koszorúér, az agyér-betegségek, sõt az idõskori elbutulás megelõzésében is. Mindenekelõtt holland vizsgálatok erõsítették meg a felismerést. Értékelhetõen kisebb az elbutulás rizikója azoknál az embereknél, akik naponta egy-három egység szeszesitalt isznak. Szemben azokkal, akik egyáltalán nem isznak szeszesitalt. Egységnyi szeszesital 8 g alkoholmennyiséget jelent. Annak nincs jelentõsége, hogy az adott mennyiséget mely szeszesital féleségbõl fogyasztják. A vörös- vagy fehérborból, esetleg sörbõl vagy természetes eljárással készített viszkibõl, konyakból, gyümölcspálinkából. A kutatók azt gyanítják, hogy az elbutulásban nagy szerepük lehet az éreredetû kóroki tényezõknek, sõt arra is gondolnak, hogy eredményeik megalapozhatják a további vizsgálatokat. Hasonló eredményekre jutottak angol kutatók is. õk azonban azt is hangsúlyozzák, hogy a megengedhetõ mennyiségnél többet iszogatóknál viszont gyakoribb a száj-, garat-, nyelõcsõ-, gyomorrák elõfordulási gyakorisága. Miként az emésztõrendszer más szerveinek rosszindulatú daganatos megbetegedése is. Fõleg, ha a mértékét vesztett nagyivás, dohányzással is párosul. Nem szabad megfeledkezni azonban az alkoholizmus családi, társadalmi következményeirõl sem! Ezért a megengedõ jellegû tudományos közlések azokhoz az emberekhez szólnak, akik képesek, éppen a társadalmi, éppen a családi, következésképpen az egyéni fékmechanizmust ivási szokásaikba beépíteni.