|
Volt egyszer nagyon rĂ©gen egy sziget, ahol emberi Ă©rzĂ©sek Ă©ltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás Ă©s mĂ©g sok más, Ăgy a Szeretet is.
Egy napon az Ă©rzĂ©sek tudomására jutott, hogy a sziget sĂĽllyed. EzĂ©rt valamennyien elõkĂ©szĂtettĂ©k hajĂłikat Ă©s elhagyták a szigetet. EgyedĂĽl a Szeretet akart az utolsĂł pillanatig maradni.
Mielõtt a sziget elsĂĽllyedt, a Szeretet segĂtsĂ©gĂ©rt imádkozott. A Gazdagság egy luxushajĂłn Ăşszott el a szeretet mellett. Ă• megkĂ©rdezte: -Gazdagság, el tudnál vinni magaddal? -Nem, nem tudlak! A hajĂłmon sok aranyat, ezĂĽstöt viszek, itt nincs már hely számodra!
Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett: -Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni? -Nem Szeretet, nem tudlak elvinni - válaszolt a Büszkeség,- itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!
Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen elõtte hajózott el: -Bánat, kérlek, vigyél el magaddal! -Oh, Szeretet! mondta a Bánat! én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta a szeretet kérését.
Hirtelen megszólalt egy hang: -Gyere Szeretet, én elviszlek téged! Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment.
A Szeretet Ăşgy Ă©rezte, sokkal tartozik neki, ezĂ©rt megkĂ©rdezte a Tudást: -Tudás, meg tudod mondani, ki segĂtett nekem? -Az IDĂ• volt, mondta a Tudás. -Az IDĂ•?- kĂ©rdezte a Szeretet. MiĂ©rt segĂtett rajtam az IDĂ•? A Tudás válaszolt: -Mert csak az IDĂ• Ă©rti meg, hogy milyen fontos az Ă©letben a SZERETET!?
|
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!