Az én sárkányom állítólag Tajvan szigetérõl való, vagy netán Thaiföldrõl. Már nem is tudom. Még soha nem volt sárkány a szobámban, ezért meg kell barátkoznom vele. Ámbátor ami most itt tekereg elõttem, a jobb elsõ lábát akár fenyegetõn is felém nyújtva, szóval ez nem tûnik túlságosan ijesztõnek. Ezért is merészeltem hazahozni. Meg azért is, mert a hagyomány szerint, a sárkány erõt, energiát ad. Azért is akarták õkelmét a régi vitézek legyõzni, hogy azután az a temérdek ereje mind beléjük költözzön.
Jut eszembe, az én sárkányomnak sajna csak egy feje van, igaz az eléggé harcias. Különben a sárkány manapság ismét régi fényében ragyog világszerte, hiszen újra bevonult az életünkbe, jelen van az áruházakban, a bárokban, és mint rendesen, otthonos az alvilágban. Mesélik, a sárkány kedveli a sötét, meg vörös fényû pincéket, régi romokat. Mint tette mindig is.
És ott lakozik a sárkány vágyainkban, álmainkban, legfõképpen félelmeinkben is. Ábrándozunk a sárkány hatalmáról, rettenetes erejérõl, és mint gyermek, rémüldözünk fölbukkanásakor. Pedig aki itt van, az olykor elõjön. Nem csönget, nem köszön, csak megjelenik. Egyszeriben itt van. Várod vagy sem, a Sárkány rád emeli izzó tekintetét. Mérkõznél vele? Egy tekergõ, kénköves, bûzös, lángot fröcskölõ, pikkelyes, karmos vadállattal? Meg akarsz halni?
Mégis kiálltak és szembe szálltak magányos vitézek a sárkánnyal, mindig is. Ez nem mese és nem legenda. Tudhatod Te is.
Vagy mégis csak szöveg ez is? Nem is léteztek soha a sárkányok? De akkor ez itt elõttem, ez honnan került ide?
És néha éjjel, mintha már belül is láttam volna. Te nem?
(tráser)
2004. február 14.
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!