1. lap. �sszesen 2.
Az interjú 2000 decemberében készült
Az önéletrajzát olvasva arra lettem figyelmes, hogy szinte az egész felnõttkorát a Szegedi Tudományegyetemen töltötte.
Sõt, gyermekoromtól, illetve születésemtõl kötõdöm az Egyetemhez., mert édesapám itt dolgozott, az ásványtan - kõzettan tanszéken, mineralógus, azaz ásványtanász volt. Ez mondjuk nagyon áttételes, de ami közvetlenebb kötõdés, az gyermekkori asztmával függ össze. Az orvos azt javasolta, hogy a szüleim vigyenek a Mátrába, vagy a Bükkbe minden nyáron egy hónapra Ezt a szüleim az adott egyetemi lehetõségeket kihasználva szerették volna megvalósítani, mert amúgy nagyon drága lett volna ott egy hónapot eltölteni. Wagner Richárd professzor úr - családi �jóbarát", aki az éghajlattani tanszéket vezette akkor, szervezett minden nyáron a Bükk fennsíkra egy egyhónapos éghajlati mérésekkel foglalkozó terepgyakorlatot. Így az 50-es évek legvégétõl kezdve 650 méter magasságon, teljesen lakatlan vidéken mérõ táborokban vettem részt. Mértük, hogy az ilyen töbör (dolina) képzõdményekben miként változik a hõmérséklet éjjel-nappal. Nagyon érdekes egyébként, mert például a csoda gondolná, hogy augusztus elején ezekben a magasan fekvõ dolinákban éjszaka befagy a víz. Mínusz három - négy fokok vannak, napközben meg ugyanott tud lenni 40 fok. Ebben a miliõben töltöttem a gyerekkorom minden nyarát. Wagner professzor úr meteorológusaival mentem mindig, aztán már lassan én is méricskéltem. Ez biztos, hogy komoly szerepet játszott abban, hogy már 11 - 12 évesen érdeklõdtem a földrajz iránt. Nem csak a romantikája: a barlangászat, hegymászás, kanyoning iránt, hanem egy kicsit látta az ember, hogy máshogyan is lehet adatokat gyûjteni, és fel is lehet õket használni valamire.
A gimnáziumban nem lógott ki a társai közül az elhivatottságával? Ide az Aradi Vértanúk terén lévõ épületbe jártam gimnáziumi épületbe jártam. Úgy hívták, hogy a Ságvári Gimnázium B épülete, és nagyon rossz gyerekek voltunk. Nagyon furcsa tanáraim voltak, de nagyon jó tanárok voltak. Aki már nem él, de nagy hatással volt rám, az Suki Béla történelem tanár volt. Egzisztencializmusra, meg mindenféle filozófiai irányra tanított bennünket, ugyanakkor a kocsmaföldrajzban is nagyon jártas volt, és ez irányú tapasztalatait is megosztotta a gyerekekkel. Nagyon kellemes volt. A másik tanárom, aki nagy hatással volt rám, az Farkas István. Õ még mindig a Ságvári Gimnáziumban tanít. Azt gondolom, õk voltak azok, akik toltak az egyetem felé. Meg persze a matematika. De nem voltam elvadult matematikus, annak ellenére, hogy matematika - fizika tagozatra jártam. Szóval, valami rettenetesen rossz osztály voltunk. Minden évben ki kellett festetni az osztálytermünket, mert mindig szivacs-csatát vívtunk. De a tananyagon kívül sokat tanultunk egymástól, és a tanároktól is. Nem voltunk egy nagy létszámú osztály, emiatt tényleg jól lehetett haladni a tananyaggal.
Hányan voltak az osztályban?
32 - en kezdtük, és 21 - 22 - en végeztünk. Nagyon nehéz volt. Nem is kiestek a többiek, hanem átmentek másik osztályba. A matematika - fizika tagozat mellett volt még nyelvtagozat, egy semleges tagozat. A semleges tagozatba mentek át többnyire azok, akik nem bírták a matematika - fizikát. Fõleg a matematika volt nagyon sok. A fizika nem volt lényegesen több, mit egy mostani diáknak. Gondolom evidens volt, hogy a földrajz mellé a matematikát választotta az egyetemen. M. G.: - Matematika - fizika tagozatra jártam, és az világos volt, hogy mivel a földrajzot szeretem, ezért vagy matekot, vagy fizikát választok mellé. Matematika - földrajz szak itt volt Szegeden, tehát olyan nagy választék nem volt ebben az ügyben. Vagy mehettem volna Budapestre meteorológusnak matematika - fizikával. De megmondom õszintén, ez nem nagyon érdekelt, mert a meteorológia tiszta fizika, nagyon elrugaszkodik a földrajz romantikus részétõl. Nekem még akkor nagyon kellett a barlangászás, hegymászás, kirándulás, turizmus, szóval mindaz, ami hozzátartozik a földrajz romantikájához.
Az egyetemi életre hogyan emlékszik vissza? Milyen volt egyetemistának lenni?
Rettentõ nagy kártyacsatákat vívtunk. 73-ban adták át a Hermann Kollégiumot, ahol nagyon jó társaság jött össze. Hosszú napokon keresztül folytak a mindenféle küzdelmek. Viszont egy nagyon zárt közösség volt a mienk. Az a 20 ember, aki ott végzett, a mai napig nagyon összetart. Együtt tanultunk matematikára, a nagyon húzós matematika vizsgákra. Kicsit mindig hátrányosabban voltuk kezelve, mert a matematika - földrajzosok mégsem matematika - fizika szakosok, akikbõl még lehet igazi matematikus. Közülünk tényleg nem sok matematikus lett, de sokan matematikát tanítanak. Nagyon összetartó társaság volt. Olyan megmozdulásain voltak, ami ma elképzelhetetlen. Évente háromszor, volt úgy, hogy többször is közös kirándulásokra mentünk. Ez a 20 ember együtt járt mindehova Látom, hogy ma akkora a tömeg, hogy ez nehezen megvalósítható. De akkoriban tervszerûen elmentünk például a Pilisbe hegyet mászni, barlangászni többnyire Aggtelek, vagy a budapesti barlangok volt a célunk, a Mecsekbe jártunk gyakran. Minden vizsgaidõszak után terveztünk ilyen utat, levezetésként. Télen gyakori cél volt Aggtelek, mert a barlangban akkor realative meleg van, kint meg hideg, nyáron meg víz mellé mentünk. Ez a csoport annyira zárt volt, hogy egymás között házasodott, mint egy rossz falu. A 20 emberbõl azt hiszem, hogy hat házaspár lett. Meg közös megmozdulásokra emlékszem. Akkor építettük a JATE klubot. Az akkor még egy nagy pince volt, és lelkes felajánlások történtek, hogy klubot kellene építeni a fiatalságnak, mert nem volt hol összejönnünk. 73-74- ban megcsináltuk meg a JATE klubot. Ez is egy kellemes közösséget megmozgató idõszak volt. Úgy ötödévben szóródtunk szét, mert akkor már mindenki magával és a családi körével volt elfoglalva.
Az egyetemi évek alatt és után is sokat volt külföldön. Milyen élményei vannak?
Mindig megrökönyödéssel olvasom a pályatársak életrajzában, hogy õk mennyire szeretnek utazni, meg hogy nekik a hobbijuk az utazás. Én meg nem szeretek utazni. Nem tudom, miért nem, de a lelkemet mindenesetre széttörték a negyedik - ötödik év alatti oroszországi utak. Az azért nagyon súlyos volt. Szentpétervárra is jártam, és a két nap utat oda és a két nap utat vissza megtenni, ráadásul sûrûn, az nem túl kellemes élmény. Ez nekem körülbelül elég is volt az utazásból. Ott ugyan szép utakat lehetett tenni a közép-ázsiai részeken. Viszont legtöbbet Németországban voltam. Két évet voltam kint ösztöndíjjal. A legkellemesebb emlék ennek ellenére számomra Ausztria. Talán, mert ott vannak magas hegyek, lehet jól síelni, meg mert közel van. Nem kell sokat utazni. Oda bármikor, bármennyi idõre el tudok menni. Ott néha jobban érzem néha magam, mint itthon.
El tudna költözni Magyarországról?
Magyarországot nem tudnám itt hagyni. Az úgy szokott történi, hogy az elsõ néhány napban nincs probléma. Aztán az ötödik naptól kezdve azt nézi az ember, hogy még mennyi nap van hátra. S van, amikor még egy félév van hátra! Akkor az nagyon nehéz tud lenni. Nagyon erõs a honvágyam. Erõs a kötödésem Szegedhez és Magyarországhoz. Nem tudnám megtenni, hogy külföldön éljek. Próbáltam már, de nem megy.
|< Kezd�
< El�z�
1
2
K�vetkez� >
Utols� >|
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!