1. lap. �sszesen 2.
Az interjú 2000 decemberében készült.
Az elmúlt években, mint a Tanulmányi Osztály vezetõjét kereshették a hallgatók ügyes - bajos dolgaikkal. Most azonban az igazgatói hivatal vezetõjeként beszélgetek Önnel. Minek köszönhetõ ez a változás?Ez egy átszervezésnek köszönhetõ, nem tõlem eredt az ötlet. Ameddig lehetett ellenálltam, mert nagyon szerettem a tanulmányi osztályon dolgozni, de beláttam azt, hogy az idõk szava azt mondja, át kell szervezni a fõigazgatói hivatalt, és ha már engem találtak erre a legalkalmasabbnak, akkor belevágtam. Ez egyébként 2000. március elsejétõl van így.
Nagyon más ez a munka, mint amit a tanulmányi osztályon végzett?
nullMás. Kevesebbet találkozom a hallgatókkal. Nagyon szerettem a hallgatókkal találkozni, mert a hallgatók valahogy mindig feltöltöttek. Még ha problémával jöttek is. Egy - egy síró arc mögött, olyan szép lelket lehetett felfedezni.
Maradt - e olyan emléke a Tanulmányi Osztályon töltött évekbõl, akár vidám, akár szomorú, ami miatt azt mondja, megérte annyi évig ott dolgozni?
null
Konkrétan ilyen élményre nem emlékszem. Persze voltak olyan dolgok, amik most bevillannak, de úgy összességében jó volt, mert nagyon szeretek emberek között lenni, fiatalok között meg különösen.
Hogyan kezdte el a pályafutását?
Okleveles fizikusként végeztem, és kutatóként kezdtem el dolgozni. Akkor még az egyszakosság volt a nagy szám, ma már egy szakon végezni nem olyan nagy dolog, hiszen most a több szakon szerzett diploma az igazi. Szóval kutatóintézetben dolgoztam, ha jól számolom 15 évig, és azért hagytam el a kutatói pályát, mert hiányoztak az emberek. Mindig is nagyon szerettem emberekkel foglalkozni. Egyszer még olyan gondolatom is támadt, hogy egy panaszirodába kellene elmennem dolgozni, mert olyan jó dolog másoknak segíteni. Nem biztos, hogy jó választás lett volna.
Lett volna elég türelme a folytonos panaszáradathoz?
Valószínûleg annyi türelmem azért nem lett volna, de általában nagyon türelmes vagyok. Szóval adott cél érdekében még azon a határon túl is képes vagyok türelmes lenni, amit én a magam számára elviselhetõnek tartok. Az a véleményem, ha az ember összerúgja valakivel a port, utána már borzasztó nehéz jó munkakapcsolatot kialakítani. Eljön annak az ideje is, amikor az ember el tudja mondani úgy a véleményét, hogy az nem sérti a másikat.
Gyerekkorában minek készült?
Jó kérdés. 18 éves koromig régésznek készültem. Annak idején latin szak az egyetemen kétévenként indult. Amikor érettségiztem, akkor pont nem indult, pedig történelem - latin szakra akartam jelentkezni. A történelem mellett még a matematikát szerettem nagyon, de arra gondoltam, hogy nincs elég önálló ötletem, tehát matematikus nem lehet belõlem. Következésképpen elmentem fizikusnak. Kicsit kalandosan történt, de nem bántam meg.
Ezek szerint Ön egy univerzális ember! Legtöbben vagy humán, vagy reál beállítottságú emberek, de Ön mindkettõt birtokolja.
Ezt csak múlt idõben mondhatom, mert arra nagyon kevés idõm van, hogy szakmával foglakozzam. Már nem is tekintem magam szakmabelinek olyan régen elhagytam a pályát. De olyan szemléletet adott, aminek ma is a hasznát veszem.
|< Kezd�
< El�z�
1
2
K�vetkez� >
Utols� >| 
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!