3. lap. �sszesen 3.
Ha nem lenne ennyire elfoglalt ember, mivel töltené legszívesebben az idejét?
Valószínûleg ugyanezt csinálnám. Megmondom, miért: nem dolgozom. Nem tudom megfigyelte - e már, hogy a magyar nyelvben van ennek a szónak egy pejoratív értelme. Az nem lehet jó, ha valaki dolgozni megy. Mindig azt szoktam mondani: bemegyek az intézetbe. Velem számtalanszor elõfordul, hogy hétvégeken is a szakmámmal foglalkozom, vagy történetesen olyan egyetemi anyagot olvasok, amire hét közben nem jut idõm. De ez engem szórakoztat. Ha nem ezt csinálnám, akkor vélhetõen hiányozna, és keresném a módját annak, hogy olyat tegyek, amit szívesen végeznék. Azt meg kell, hogy mondjam, azért utazni is nagyon szeretek.
Utazás! Svájcot többször említette.
Ott dolgozom. Ott valóban dolgozom egy cégnél, mert ott pénzt keresek.
Mi a véleménye az országról?
A jó sorsom úgy hozta, hogy a világnak nagyon sok országában jártam Ausztráliától az Egyesült Államokig, Szingapúrtól Hollandiáig. Tényleg nagyon sok helyen voltam. Az elsõ, amit le lehet szögeznem, igaz az a hír, hogy Svájc a világ egyik leggazdagabb országa. Szeretem Svájcot abban az értelemben, hogy gyönyörû tájai vannak, hogy tisztaság van, rend van, jólét van, mindenki tudja a dolgát. Ami nem tetszik Svájcban: az emberek nagyon zárkózottak. Tényleg nagyon befele fordulnak. Ha kicsit kiélezem a helyzetet, akkor azt mondhatom, biztos van Svájcban olyan két kollegám, aki egymás melletti szobában dolgozik, mondjuk öt éve, de lehet, hogy nem tudja, van - e gyereke a szomszéd szobában ülõ kollegájának. Még nem láttam például két svájcit együtt távozni a munkahelyérõl. Bent remekül elvannak, mint munkatársak. De nem érdekli a szomszédjának a sorsa, nem érdekli, hogy mit fog csinálni munka után. Nagyon visszahúzódóak, nehezen fogadnak be idegeneket, külföldit meg még nehezebben.
Önnek hogyan sikerült?
Nem panaszkodhatok, de ennek több összetevõje van. Elsõsorban azért, mert a cég két tulajdonosával vagyok nagyon jó viszonyban, ez ad a többiek elõtt egyfajta respektet. Másrészt meg vállalom, hogy én mentem oda, nem õk jöttek ide, tehát nekem kell hozzájuk alkalmazkodnom. Ez nekem nem esik nehezemre. Ha kimegyek, aszerint kell élnem, ami ott a szokás. Mondok egy példát. Mindig meg szoktam állni a zebra elõtt, még akkor is, ha a járókelõ csak a zebra szélén áll. Mert kint ezt szoktam meg. Azt, hogy udvarias vagyok. Más azt mondja nekem, aki mellettem ül az autóban, hogy miért nem darálod el õket? Mert nem ahhoz vagyok hozzászokva. Nagyon sokat tanultam kint. Amit például onnan hoztam magammal, az az, ami itt a Fõiskola épületében látható. Elõbb - utóbb mindenki tiszteletbe fogja tartani azt, hogy itt rend van. Még az is, aki otthon ehhez nem szokott hozzá. Azt valahogy mélyen magában mindenki érzi, hogy ami tiszta, azt nem illik összekoszolni, ahol rend van, ott nem illik rendetlenséget csinálni, a folyosón nem szabad a szemetet eldobálni, és nem szerencsés cipõvel a falnak támaszkodni. Amióta én vagyok a fõigazgató, kell, hogy látsszon az, hogy nagyobb rend van. Ez szép lassan tudatosulni fog mindenkiben. Nagyon fontosnak tartom azt, - ez oktatókra és a hallgatókra is érvényes - hogy, aki belép a Fõiskola kapuján, az tudja azt, hogy a Tanárképzõ Fõiskolára jött be, és amikor a diplomáját megkapja, tudja azt, hogy innen távozott.
Árvai Mara
|< Kezd�
< El�z�
1
2
3
K�vetkez� >
Utols� >| 
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!