Milyennek voltak az egyetemi ĂŠvek?
Abban biztos voltam, hogy orvos szeretnék lenni, de nem tudtam, hogy ez mit jelent. Nem tudtam elképzelni és elõzetesen eltervezni az egyetemi éveket. Valójában az egészrõl fogalmam sem volt. Példának okáért számomra itt derült ki, hogy az egyetemen nem kell napról-napra tanulni, itt nem fognak rendszeresen kérdezni, hanem majd egyszer el kell mennem vizsgázni, és akkor minõsítik a félévi munkám eredményét. Az egyetemi évek nem okoztak csalódást, szerettem egyetemista lenni. Már másodéves koromban felvettek az Élettani Intézetbe Tudományos Diákköri hallgatónak, és egészen a diploma megszerzéséig az idõm nagyobb részét ott töltöttem, és nem az iskolába jártam. Ezt talán nem helyes bevallani, de így volt. Ez idõ alatt írtam négy pályamunkát, három dolgozatnak voltam a társszerzõje, és igen jól éreztem magam. Azt követõen töltöttem egy kicsit kevesebb idõt az intézetben, amikor felvettek a vegyészkarra, melynek elsõ két évét párhuzamosan végeztem az orvoskarral.

MiĂŠrt jelentkezett a vegyĂŠszkarra?
Akkorra már úgy gondoltam, hogy kutatóorvos szeretnék lenni. Ez közel 40 évvel ezelõtt történt, amikor a biológia leggyorsabban fejlõdõ, legkorszerûbb ága az élõ szervezetek molekuláris szintû mûködésének tanulmányozása, a biokémia volt. Úgy gondoltam, hogyha ezt jól akarom tudni, akkor meg kell tanulnom ennek kémiai alapjait is.

Úgy tûnik, hogy pályája az egyetem elkezdése után nyílegyenesen ívelt felfelé!
Az ĂŠlet hozta Ă­gy. Azzal kezdĂľdĂśtt, hogy egy gyakorlatvezetĂľm diĂĄkkĂśrĂśsnek hĂ­vott, majd a MikrobiolĂłgiai IntĂŠzetben kezdtem dolgozni, ahonnan a gyĂłgyĂ­tĂĄs irĂĄnti vĂĄgy (talĂĄn Potoczky doktor pĂŠldĂĄja is) visszacsĂĄbĂ­tott a gyakorlĂł orvosi pĂĄlyĂĄra. Ezek utĂĄn lettem bĂľrgyĂłgyĂĄsz. VĂŠgigjĂĄrtam az egyetemi szamĂĄrlĂŠtrĂĄt, 1986-ban egyetemi tanĂĄr, kĂŠsĂľbb pedig egyetemi vezetĂľ lettem. Pedig nem mindig Ă­gy kĂŠpzeltem el a pĂĄlyĂĄmat, pl. sokĂĄig SzĂŠkesfehĂŠrvĂĄrra kĂŠszĂźltem.

MiĂŠrt?
SzĂŠkesfehĂŠrvĂĄr az orszĂĄg egyik legkellemesebb vĂĄrosa. KĂśzel van a Balaton, ĂŠs alig 60 km-re a fĂľvĂĄros. Ma mĂĄr azt is mondhatnĂĄm, hogy BĂŠcs sincs messze, de ez a 60 -as ĂŠvekben nem szĂĄmĂ­tott. SzĂłval nagyszerĂť helyen van, szĂŠp kĂśrnyezetben, a DunĂĄntĂşl kĂśzepĂŠn. Nagyon vonzĂł hely.

SĂťrĂťn jĂĄrhat FehĂŠrvĂĄrra!
Érdekes módon, nem. De néhányszor már voltam. Sõt, igazság szerint az életemben volt egy pillanat, amikor felmerült, hogy egy ottani fõorvosi állást megpályázzak. Aztán inkább az egyetemi karriert választottam.

BeszĂŠlgessĂźnk kicsit errĂľl az egyetemi karrierrĂľl!
Azt gondolom, hogy alapvetõen bõrgyógyász, klinikus vagyok. Szerencsére az élet úgy hozta, hogy ezt taníthatom is, amit nagyon szeretek, és nagyon szívesen csinálok. Úgy hiszem, aki szereti a szakmáját, az szívesen tanítja is. Mivel ennek a szakmának az összefüggései is nagyon érdekelnek, a bõrgyógyászattal kapcsolatban kutatómunkát is végzek. Ezt nem tekintem három tevékenységnek. A fõ motívum az, hogy szívesen és lelkesen vagyok klinikus, a képzettségem a bõrgyógyászatra vonatkozik, így nagyon szívesen vagyok bõrgyógyász. Egyetemi körülmények között ez a pálya magába foglalja az orvosi, a tanári és a kutatói tevékenységet is. Nem hiszem, hogy ezeket szét lehetne választani.

TanĂĄrkĂŠnt mi a legfontosabb dolog, amit ĂĄt akar adni a tanĂ­tvĂĄnyainak, leendĂľ kollegĂĄinak?
Az egyik az, hogy nagyon alaposan tanulják meg a szakmát. Enélkül nem lehet sikeresen és eredményesen tevékenykedni. Másodsorban pedig arra szeretném rávenni a kollégáimat - nemcsak bõrgyógyászként, hanem általában orvosként is --, hogy azért legyenek orvosok, hogy betegeiken segítsenek. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy elképzeléseinket és javaslatainkat rá kellene erõltetnünk a betegeinkre. Joguk van a különbözõ lehetõségek között választani, saját sorsukról dönteni, nekünk pedig kötelességünk szempontjaikat a legmesszebbmenõen figyelembe venni. Érvelhetünk, vitatkozhatunk, de a döntés joga õket illeti.

Árvai Mara