1. lap. �sszesen 2.
Az interjú 2001 júliusában készült ![](http://ujwww.webradio.hu/"arckep/kepek/dobozy_1.jpg")
Gondolta volna gyermekként, hogy Önbõl egyszer egyetemi vezetõ és nemzetközileg elismert orvos lesz ?
Nem, ezt csak nagyon késõn, lényegében 1993-ban gondoltam, amikor elõször választottak rektorhelyettesnek. A mezõtúri gimnáziumban érettségiztem, ami akkor egy nagyon jó középiskola volt. Szerencsére az 1950- es évek elején- közepén még a régi református fõgimnázium tanárai tanítottak ott, akik nagyszerû pedagógusok voltak. Egy bizonyos Benkõ tanár úr, aki a biológia és a földraj mellett még sok minden másra is megtanított bennünket, egy órán elmagyarázta nekünk, vidéki gyerekeknek, akik számára az egyetem egy alig elképzelhetõ intézmény volt, hogy annak vezetõjét rektornak nevezik, a rektorhelyettest pedig prorektornak hívják, és rögtön egy lendülettel elmondta azt is, hogy mi a különbség a prorektor és a protektor között. Ez nekem egy életre szóló emlék, életemben elõször ekkor találkoztam ezzel a szóval. Már annak is örültem, hogy ismerem a kifejezést, és nagyon reméltem, hogy egy-két év múlva talán bejutok az egyetemre, és ezt akkor már nem kell megtanulnom, de hogy ilyen tisztséget valaha betöltök, nem gondoltam.
Mi szeretett volna lenni gyerekkorában ?
Nincs rá mentségem, nem tudom megmagyarázni, de mióta az eszemet tudom, orvos akartam lenni. Ez valószínûleg édesanyám hatása volt. Úgy emlékszem, hogy bármikor megkérdezték tõlem, mi leszel, ha felnõsz, én nem mozdonyvezetõ vagy fagylaltos akartam lenni, hanem orvos. Pedig a családban én vagyok az elsõ orvos, sõt, a közvetlen környezetemben is. Volt ugyan egy mértékadó körzeti orvos, akit nagyon szerettem és tiszteltem. Amikor már nagykamasz koromban azon is gondolkodtam, hogyha orvos leszek, mit szeretnék csinálni, akkor olyan orvos akartam lenni, mint Potoczky doktor úr. De ennél több motivációm nem volt.
Milyen orvos volt a Potoczky doktor ?
Rendkívül szigorú háziorvos volt. Vele is van egy nagy élményem. Természetesen mint minden gyerek, én is lógni akartam az iskolából. Ennek egy jól bevált módja volt, hogy közöltem az Édesanyámmal, hogy fáj a torkom, mire õ azt mondta, hogy jól van fiam, akkor egy napra itthon maradsz. A lovagiasság szabályai szerint ezt egy évben egyszer tehettem meg. Mígnem egyszer erre a kijelentésemre Édesanyám azt mondta, menj el fiam, és mutasd meg a torkodat Potoczky doktor bácsinak. Úgy látszik, hogy nagyon hiteles lehetett, amit mondtam, mert Potoczky doktor belenézett a számba, majd felvette a telefont, és azt mondta Apámnak: Jánoskám, a fiad manduláját ki kell venni. Most ! És nekem aznap kivették a mandulámat. Hát ilyen orvos volt Potoczky doktor. Szigorú és következetes. Azt hiszem, nagyon jó orvos volt.
A gimnáziumi évek után egyenesen vezetett az út az egyetemre, majd a szakmai pályára?
Igen. Az érettségi után azonnal felvettek az egyetemre, de a pályámat nem terveztem el. Nagyon keveset tudtam róla. Emlékszem, hogy 1957 szeptemberében a félév elsõ tanítási napján reggel fél nyolcra bementem az Anatómia Intézetbe, mert jó helyen akartam ülni. Nekem ehhez sajátos szempontom volt. Számomra a jó hely a kályha közelében volt. Ebben benne van az is, hogy a mezõtúri gimnáziumban a téli hónapokban - sajnos - gyakran hideg volt a tanterem.
Vidéki fiatalként felkerült Szegedre a nagyvárosba...
Ez sem egészen így igaz. Szegeden születtem, de mivel édesapám vasutas volt, akit nagyon gyakran helyezték különbözõ állomáshelyre, 1939 és 1945 között - életem elsõ hat évében - hat vagy hét városban laktunk. 1945 - ben költöztünk Mezõtúrra, és elsõ elemitõl az érettségiig ott jártam iskolába, onnan kerültem vissza Szegedre.
|< Kezd�
< El�z�
1
2
K�vetkez� >
Utols� >| 
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!