Milyen gyermekkora volt?

Szegeden születtem, de Csongrádon nõttem fel, és emiatt csongrádinak is vallom magam. Édesapámra nem emlékszem, 1944-ben elesett a fronton, mert hivatásos katonatiszt volt. A nevelõapám Csongrádon körzetorvos volt, édesanyám gyógyszerész. Anyai ágon a családom gyógyszerész család, így öt gyógyszerészünk van: nagyapám, nagyanyám, édesanyám, az öcsém és én. A biológia már gyermekkoromban nagyon érdekelt. Természetesen nekem is volt egy olyan idõszak gyerekkoromban, hogy állatorvos vagy erdész akartam lenni, mint ez nagyon sok gyereknél így van. De aztán csak az egészségügy, az orvoslás, a medicina, orvosi vagy gyógyszerészi pályára próbáltam menni. Ebben nõttem fel.

A gimnĂĄziumban volt- e valami meghatĂĄrozĂł ĂŠlmĂŠnye?
Nem szerettem gimnĂĄziumba jĂĄrni. MagĂĄt a gimnazista ĂŠletet, ĂŠs az osztĂĄlytĂĄrsaimat szerettem. Nem voltam eminens tanulĂł. KĂźlĂśnĂśsen az elsĂľ ĂŠs mĂĄsodik ĂŠvben elĂŠggĂŠ rebellis voltam, ĂŠs mindenfĂŠle bajok voltak velem otthon. Harmadik-negyedikben azĂŠrt csak rĂĄjĂśttem, hogy szeretnĂŠk tovĂĄbbtanulni, ĂŠs aztĂĄn hirtelen elkezdtem tanulni. Jelesre ĂŠrettsĂŠgiztem, mikĂśzben elsĂľs gimnazista koromban majdnem megbuktam matematikĂĄbĂłl. A gimnĂĄzium elvĂŠgzĂŠse utĂĄn, jelentkeztem egyetemre, de nem vettek fel.

A felvĂŠteli miĂŠrt nem sikerĂźlt?
A felvĂŠtelim sikerĂźlt, de ez mĂŠg abban az idĂľben, az 1960-as ĂŠvek elejĂŠn nem volt elĂŠg. Akkor mĂŠg lĂŠtezett a numerus clausus, ami azt jelentette, hogy volt egy szĂĄzalĂŠk, ami fĂślĂśtt tĂśbb ĂŠrtelmisĂŠgi szĂĄrmazĂĄsĂş diĂĄk nem kerĂźlhetett be az egyetemre. RĂĄadĂĄsul az ĂśnĂŠletrajzomban nem csak az volt, hogy anyja, apja ĂŠrtelmisĂŠgi, hanem az is, hogy az ĂŠdesapja ludovikĂĄs katonatiszt. Ez x-est jelentett akkor. TehĂĄt a naplĂłba a nevem mellĂŠ oda volt Ă­rva egy x. Ez valami olyasmit jelentett, hogy osztĂĄlyidegen, vagy semmifĂŠle tovĂĄbbtanulĂĄsra nem alkalmas. EljĂśttem felvĂŠtelizni ĂŠs a felvĂŠteli vizsgĂĄn utoljĂĄra mentem be felvĂŠtelizni. A szĂłbelire utoljĂĄra hĂ­vtak be. Úgy ĂŠreztem, hogy sikerĂźlt a felvĂŠtelim, amikor a vizsgabizottsĂĄg elnĂśke azt mondta, hogy �Édes fiam, nagyon jĂł volt a felvĂŠtelid, de Ăşgy gondolom, hogy nem ĂĄrtana neked egy ĂŠv fizikai munka." Ezzel jelezte, hogy ez a dolog nem fog menni. Kaptam egy papĂ­rt, hogy helyhiĂĄny miatt nem vettek fel az egyetemre.

Hogyan reagĂĄlta ezt le lelkileg?
Az az igazság, hogy fiatalon mindent elvisel az ember. Nyílván nem örültem neki. De felmentem a Chinoinba dolgozni. Ott ért az elsõ nagy csalódásom, mert a családnak egy nagyon jó barátja, aki ott volt üzemvezetõ vegyészmérnök, mondta, hogy menjek fel oda. Berakott a Kémia 5 nevû üzembe. Azt hittem, mivel ugye gyógyszergyár, szép neve is van, hogy kapok egy fehér köpenyt és komoly munkát fogok végezni. De nem fehér köpenyt kaptam, hanem posztó munkásruhát meg egy gumicsizmát és egy nagy egy ujjas kesztyût. Kérdeztem, hogy minek az a nagy egy ujjas kesztyû, és erre azt mondták, hogy ez azért van, hogy amikor a vashordókat gurítgatom az udvarban, akkor ne sértse fel a kezemet. Ez egy nem patikatisztaságú, laboratoriumszerû hely volt, hanem nagy tételben gyártották az alapanyagokat. Nagy élményeim voltak ott is. Ez 1962-ben volt, és 1956 még nem volt olyan messze, és tele volt a gyár deklasszált elemekkel. Ezt a szó jó értelmében mondom. Olyan emberek voltak ott, akik 1956 után például jogi doktorátussal a jégtároló raktár vezetõje volt, a másik egyetemi tanárként éjszakai mûszakban a dessztilálókat ellenõrizte. Tömegével mentünk szeptemberben fiatal 18-19 éves gyerekek, akiket nem vettek fel az egyetemre. Ott ismerkedtem meg Abafi Jóskával, akivel azóta is tartom a kapcsolatot. Õ kiváló matematikus lett, és most Olaszországban egyetemi tanár. Másodszorra már felvettek az egyetemre.

Milyen volt egyetemistĂĄnak lenni?
Nagyon jĂł! ImĂĄdtam egyetemistĂĄnak lenni. A gimnĂĄziumi lĂŠt talĂĄn azĂŠrt nem volt olyan jĂł, mert 1956 utĂĄn egy kisvĂĄrosban a tanĂĄrok sem voltak egysĂŠgesek. Nagyon jĂł tanĂĄraink is voltak, csak a lĂŠgkĂśrt nem szerettem, ami ott volt. Nagyon beskatulyĂĄzĂł volt. Ha egy diĂĄkra azt mondtĂĄk, hogy nem olyan tehetsĂŠges, akkor akĂĄrmit csinĂĄlhatott, ez a hozzĂĄĂĄllĂĄs nem vĂĄltozott. SzĂłval tipikus vidĂŠki kisvĂĄrosi gimnĂĄzium volt a maga fĂŠlelmeivel ĂŠs az akkori idĂľk mindenfĂŠle tulajdonsĂĄgĂĄval egyĂźtt. Volt nĂŠhĂĄny nagyon magas beosztĂĄsĂş pĂĄrttag, aki azzal prĂłbĂĄlta a karrierjĂŠt biztosĂ­tani, hogy egyre hangosabban kiabĂĄlta az ellenforradalmĂĄrok ellen, a pĂĄrtot ĂŠs a kommunizmust dicsþítette. A mĂĄsik rĂŠteg meg nagyon meghĂşzta magĂĄt, azĂŠrt hogy egyĂĄltalĂĄn az ĂĄllĂĄsĂĄt megtartsa. KĂśrĂźlbelĂźl akkor ĂŠn Ă­gy ĂŠreztem a dolgot. De az egyetem egy mĂĄs dolog volt. Én nem nagyon bĂ­rtam a gimnĂĄziumban azt a helyzetet, hogy mindennap tanulni kellett. Itt az egyetemet viszont imĂĄdtam. A vizsgaidĂľszakban tanultam, ĂŠs kĂŠsz. Az ĂŠvfolyamunkban ĂŠn voltam a kultĂşrfelelĂľs. Ennek az a tĂśrtĂŠnete, hogy amikor felvĂŠteliztem szĂłbeelegyedett velem egy ember. UtĂłlag megtudtam, hogy Ăľ volt a pĂĄrttitkĂĄr itt a karon, de az orvosi kollĂŠgiumoknak is Ăľ volt az igazgatĂłja. MegkĂŠrdezte tĂľlem, hogy KISZ tag vagyok-e. Mondtam, hogy igen, hiszen mindenkinek annak kellett lenni. KĂŠrdezte, hogy milyen KISZ munkĂĄt vĂŠgzett. Éreztem, hogy ha erre most azt mondom, hogy semmilyet, akkor itt balhĂŠ lesz. Így mondtam neki, hogy kultĂşrfelelĂľs voltam. Azt hogy agitĂĄciĂłs ĂŠs propaganda felelĂľs nem mertem mondani, mert azt sem tudtam, hogy az micsoda ĂŠs mit csinĂĄl. JĂśtt az Ăşjabb kĂŠrdĂŠs: �Mit csinĂĄlt mint kultĂşrfelelĂľs?" Gyorsan kivĂĄgtam, hogy szerveztem szĂ­nhĂĄz lĂĄtogatĂĄsokat, meg ilyesmi. EzutĂĄn felĂĄllt, kiment. RĂĄ nĂŠhĂĄny hĂŠtre kaptam meg az ĂŠrtesĂ­tĂŠst, hogy felvettek az egyetemre, ĂŠs egy mĂĄsik papĂ­rt is, hogy kĂŠrem, az egyetem megkezdĂŠse elĂľtt egy hĂŠttel a szegedi KISZ tĂĄborban jelenjen meg. Elmentem oda, ĂŠs ott mindenfĂŠle elĂľadĂĄsok voltak a KISZ ĂŠletrĂľl, az ifjĂşsĂĄgrĂłl, meg egyebekrĂľl. Mikor ennek vĂŠge lett akkor az egyik KISZ vezĂŠr bejelentette, hogy az elsĂľ ĂŠves gyĂłgyszerĂŠsz hallgatĂłk kultĂşrfelelĂľse Falkay GyĂśrgy lesz. KĂŠsz, passz. Így lettem kultĂşrfelelĂľs, ĂŠs be kell hogy valljam, azon kĂ­vĂźl, hogy az ĂŠvfolyam bulikra CsongrĂĄdrĂłl ĂŠn hoztam a bort, nem nagyon tettem semmit. De nagyon kellemesek voltak ezek az ĂŠvfolyam ĂŠs csoport bulik, ĂŠs ilyeneket szerveztem.