Programajánló
M�jus 2024
H K S C P S V
29301 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31 1 2
Ebben a h�napban
Hírfolyam
14:42 
Csongrád megyében is támogatják a Mintamenza program terjedését
14:41 
Ukrán válság - Az oroszok hajók elsüllyesztésével foglyul ejtették az ukrán flotta egy részét
14:40 
Ukrán válság - Orosz lap: Viktor Janukovicsot állítólag infarktussal kórházban kezelik
14:38 
Versenyuszoda épül Gödöllõn
14:36 
Ukrán válság - Magyar katona vezeti az EBESZ katonai megfigyelõit
13:44 
Diszkótragédia - Fenntartotta a korábbi jogerõs ítéletet a Kúria a West Balkán-ügyben
Szeged
Szegedi hírek
Bõrgyógyászati távkonzultációs rendszert fejlesztettek Szegeden
Színházi világnapi programok Szegeden
Választás 2014 – Bajnai: áprilisban hosszú távra eldõl, az ország merre halad tovább
Elfogadták szegedi önkormányzat 2014-es költségvetését
FIGYELEM! MENETREND MÓDOSÍTÁS!
Magazin
Uccai dumák
Halhatatlan õsforrások
Játék
Kivirágzás vezényszóra
Autók
Plusz 70 lóerõt facsart ki az Audi S3-ból az ABT
Tudósok és tanítók Tudósok és tanítók
Falkay György, a Gyógyszerésztudományi Kar dékánja
Árvai Mara   2004 March 16, Tuesday  
Image
"Arra szeretném megtanítani a hallgatókat a szorosan vett szakmán kívül, sose felejtsék azt el, amikor a gyógyszertárban gyógyszert adnak ki, akkor az egyrészt terápia, másrészt marketing, mert bevételt kell szerezni. De mindig nyugodt lelkiismerettel feküdjenek le."
  Hozzszlsok Nyomtat E-mail PDF

Milyen gyermekkora volt?

Szegeden születtem, de Csongrádon nõttem fel, és emiatt csongrádinak is vallom magam. Édesapámra nem emlékszem, 1944-ben elesett a fronton, mert hivatásos katonatiszt volt. A nevelõapám Csongrádon körzetorvos volt, édesanyám gyógyszerész. Anyai ágon a családom gyógyszerész család, így öt gyógyszerészünk van: nagyapám, nagyanyám, édesanyám, az öcsém és én. A biológia már gyermekkoromban nagyon érdekelt. Természetesen nekem is volt egy olyan idõszak gyerekkoromban, hogy állatorvos vagy erdész akartam lenni, mint ez nagyon sok gyereknél így van. De aztán csak az egészségügy, az orvoslás, a medicina, orvosi vagy gyógyszerészi pályára próbáltam menni. Ebben nõttem fel.

A gimnáziumban volt- e valami meghatározó élménye?
Nem szerettem gimnáziumba járni. Magát a gimnazista életet, és az osztálytársaimat szerettem. Nem voltam eminens tanuló. Különösen az elsõ és második évben eléggé rebellis voltam, és mindenféle bajok voltak velem otthon. Harmadik-negyedikben azért csak rájöttem, hogy szeretnék továbbtanulni, és aztán hirtelen elkezdtem tanulni. Jelesre érettségiztem, miközben elsõs gimnazista koromban majdnem megbuktam matematikából. A gimnázium elvégzése után, jelentkeztem egyetemre, de nem vettek fel.

A felvételi miért nem sikerült?
A felvételim sikerült, de ez még abban az idõben, az 1960-as évek elején nem volt elég. Akkor még létezett a numerus clausus, ami azt jelentette, hogy volt egy százalék, ami fölött több értelmiségi származású diák nem kerülhetett be az egyetemre. Ráadásul az önéletrajzomban nem csak az volt, hogy anyja, apja értelmiségi, hanem az is, hogy az édesapja ludovikás katonatiszt. Ez x-est jelentett akkor. Tehát a naplóba a nevem mellé oda volt írva egy x. Ez valami olyasmit jelentett, hogy osztályidegen, vagy semmiféle továbbtanulásra nem alkalmas. Eljöttem felvételizni és a felvételi vizsgán utoljára mentem be felvételizni. A szóbelire utoljára hívtak be. Úgy éreztem, hogy sikerült a felvételim, amikor a vizsgabizottság elnöke azt mondta, hogy �Édes fiam, nagyon jó volt a felvételid, de úgy gondolom, hogy nem ártana neked egy év fizikai munka." Ezzel jelezte, hogy ez a dolog nem fog menni. Kaptam egy papírt, hogy helyhiány miatt nem vettek fel az egyetemre.

Hogyan reagálta ezt le lelkileg?
Az az igazság, hogy fiatalon mindent elvisel az ember. Nyílván nem örültem neki. De felmentem a Chinoinba dolgozni. Ott ért az elsõ nagy csalódásom, mert a családnak egy nagyon jó barátja, aki ott volt üzemvezetõ vegyészmérnök, mondta, hogy menjek fel oda. Berakott a Kémia 5 nevû üzembe. Azt hittem, mivel ugye gyógyszergyár, szép neve is van, hogy kapok egy fehér köpenyt és komoly munkát fogok végezni. De nem fehér köpenyt kaptam, hanem posztó munkásruhát meg egy gumicsizmát és egy nagy egy ujjas kesztyût. Kérdeztem, hogy minek az a nagy egy ujjas kesztyû, és erre azt mondták, hogy ez azért van, hogy amikor a vashordókat gurítgatom az udvarban, akkor ne sértse fel a kezemet. Ez egy nem patikatisztaságú, laboratoriumszerû hely volt, hanem nagy tételben gyártották az alapanyagokat. Nagy élményeim voltak ott is. Ez 1962-ben volt, és 1956 még nem volt olyan messze, és tele volt a gyár deklasszált elemekkel. Ezt a szó jó értelmében mondom. Olyan emberek voltak ott, akik 1956 után például jogi doktorátussal a jégtároló raktár vezetõje volt, a másik egyetemi tanárként éjszakai mûszakban a dessztilálókat ellenõrizte. Tömegével mentünk szeptemberben fiatal 18-19 éves gyerekek, akiket nem vettek fel az egyetemre. Ott ismerkedtem meg Abafi Jóskával, akivel azóta is tartom a kapcsolatot. Õ kiváló matematikus lett, és most Olaszországban egyetemi tanár. Másodszorra már felvettek az egyetemre.

Milyen volt egyetemistának lenni?
Nagyon jó! Imádtam egyetemistának lenni. A gimnáziumi lét talán azért nem volt olyan jó, mert 1956 után egy kisvárosban a tanárok sem voltak egységesek. Nagyon jó tanáraink is voltak, csak a légkört nem szerettem, ami ott volt. Nagyon beskatulyázó volt. Ha egy diákra azt mondták, hogy nem olyan tehetséges, akkor akármit csinálhatott, ez a hozzáállás nem változott. Szóval tipikus vidéki kisvárosi gimnázium volt a maga félelmeivel és az akkori idõk mindenféle tulajdonságával együtt. Volt néhány nagyon magas beosztású párttag, aki azzal próbálta a karrierjét biztosítani, hogy egyre hangosabban kiabálta az ellenforradalmárok ellen, a pártot és a kommunizmust dicsõítette. A másik réteg meg nagyon meghúzta magát, azért hogy egyáltalán az állását megtartsa. Körülbelül akkor én így éreztem a dolgot. De az egyetem egy más dolog volt. Én nem nagyon bírtam a gimnáziumban azt a helyzetet, hogy mindennap tanulni kellett. Itt az egyetemet viszont imádtam. A vizsgaidõszakban tanultam, és kész. Az évfolyamunkban én voltam a kultúrfelelõs. Ennek az a története, hogy amikor felvételiztem szóbeelegyedett velem egy ember. Utólag megtudtam, hogy õ volt a párttitkár itt a karon, de az orvosi kollégiumoknak is õ volt az igazgatója. Megkérdezte tõlem, hogy KISZ tag vagyok-e. Mondtam, hogy igen, hiszen mindenkinek annak kellett lenni. Kérdezte, hogy milyen KISZ munkát végzett. Éreztem, hogy ha erre most azt mondom, hogy semmilyet, akkor itt balhé lesz. Így mondtam neki, hogy kultúrfelelõs voltam. Azt hogy agitációs és propaganda felelõs nem mertem mondani, mert azt sem tudtam, hogy az micsoda és mit csinál. Jött az újabb kérdés: �Mit csinált mint kultúrfelelõs?" Gyorsan kivágtam, hogy szerveztem színház látogatásokat, meg ilyesmi. Ezután felállt, kiment. Rá néhány hétre kaptam meg az értesítést, hogy felvettek az egyetemre, és egy másik papírt is, hogy kérem, az egyetem megkezdése elõtt egy héttel a szegedi KISZ táborban jelenjen meg. Elmentem oda, és ott mindenféle elõadások voltak a KISZ életrõl, az ifjúságról, meg egyebekrõl. Mikor ennek vége lett akkor az egyik KISZ vezér bejelentette, hogy az elsõ éves gyógyszerész hallgatók kultúrfelelõse Falkay György lesz. Kész, passz. Így lettem kultúrfelelõs, és be kell hogy valljam, azon kívül, hogy az évfolyam bulikra Csongrádról én hoztam a bort, nem nagyon tettem semmit. De nagyon kellemesek voltak ezek az évfolyam és csoport bulik, és ilyeneket szerveztem.




Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!



Webradio.hu - Szegedi, orsz�gos �s sport h�rek a nap 24 �r�j�ban!:Hírek



Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player


Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player