(MTI) - A Hormuzi-szoros iráni lezárása olyan fegyveres konfliktust provokálna, amelyben Teherán valószínûleg vereséget szenvedne, és politikai szempontból is kockázatos - állapítja meg Háda Béla és Tálas Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpontjának szakértõi elemzésében.
A kutatók tanulmányukban kifejtik: mivel a világ kõolajexportjának, -importjának kétharmadát a tengeren juttatják el a felhasználókhoz, stratégiai fontosságúak a szállítási útvonalakon fekvõ szorosok és csatornák, mint amilyen a Hormuzi-szoros. 2011. december 27-én, a szorosban megkezdett tíznapos iráni hadgyakorlat idején Mohammad Reza Rahimi, Irán elsõ alelnöke az átjárón keresztüli olajszállítások leállításával fenyegette meg a világot, ha országa kõolajexportját szankciókkal sújtja a Nyugat - idézik fel.
Hétfõn Brüsszelben arról állapodtak meg a huszonhetek külügyminiszterei, hogy az EU július 1-jéig késleltetett olajembargót vezet be Irán ellen, a teheráni központi bankot pedig szankció alá helyezi, hogy a teheráni rezsim ne tudja finanszírozni nukleáris programját.
A szakértõk kiemelik, a bejelentést követõen az olaj ára azonnal megugrott, mivel e szoroson keresztül jut el rendeltetési helyére a világ vízi úton lebonyolított olajkereskedelmének 35-40, illetve a világ napi olajkereskedelmének 20 százaléka. A tengeri átjáró részleges vagy teljes lezárása egy tavaly márciusi számítás szerint az olaj árának legalább 36, de akár 182 százalékos növekedését is okozhatná - jegyzik meg.
A kutatók kitérnek arra is, hogy a Hormuzi-szoros lezárásával nem elõször fenyeget Irán, legutóbb 2010 áprilisában a konzervatív Iszlám Koalíció Pártjának fõtitkára, Mohammad-Nabi Habibi, júniusban pedig Ali Fadavi, a Forradalmi Gárda elöljárója helyezte kilátásba a Hormuzi-szoros lezárását az iráni atomprogram okán tervezett, illetve elrendelt ENSZ-szankciók miatt.
Mivel Irán politikája a Nyugat szerint az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2010-es határozata után sem változott, az Egyesült Államok, Izrael, Nagy-Britannia, Kanada, Franciaország és az EU tovább szigorították a szankciókat - írják, hozzátéve: a Hormuzi-szorosban végrehajtott iráni hadgyakorlattal, illetve az átjáró lezárását kilátásba helyezõ közelmúltbeli nyilatkozatokkal Teherán ezekre a szankciókra reagált.
Az elemzésben hangsúlyozzák: Irán kevés és többnyire korszerûtlen felszíni hajóegységével hagyományos tengeri hadmûveletekben képtelen lenne felvenni a küzdelmet a világtengerek hatalmaival, az ilyen összeütközést az Egyesült Államokkal vagy jelentõsebb szövetségeseivel "megkísérelni sem érdemes". Valószínûbb, hogy a hajóforgalmat rajtaütésekkel igyekezne megzavarni, ehhez segítséget nyújthat, hogy az Öböl-térség államai közül egyedül Iránnak vannak tengeralattjárói. Hozzáfûzik: elképzelhetõ a szoros térségének, illetve a szûk közlekedési folyosónak az elaknásítása. Az is lehetséges, hogy Irán a tengeri jármûveket a szárazföldre telepített rakétaütegekkel vagy légierejével támadja.
A szakértõk úgy látják, hogy a Hormuzi-szoros hajóforgalmának korlátozott idejû akadályozása technikai szempontból elvileg megvalósítható. A szoros lezárása azonban nem feltétlenül megfelelõ válasz az Egyesült Államok és az EU szankcióira, mivel az itteni olajszállítások 85 százaléka az ázsiai piacokra kerül - mutatnak rá.
Kifejtik: az esetleges lezárással kiesõ útvonalon áthaladó olaj egy részét alternatív útvonalakon lehetne szállítani, például a szaúdi Kelet-Nyugat-vezetéken vagy az Irakot és Törökországot összekötõ olajvezetéken. A Nemzetközi Energiaügynökség 28 tagállamának pedig 90 napra elegendõ stratégiai tartaléka van, és több ország - köztük Szaúd-Arábia, Kuvait, Irak, Líbia - bõvítheti olajtermelését - hangsúlyozzák, megjegyezve: a szoros lezárásával Teherán saját maga elõtt is elzárná a kõolajexport lehetõségét, pedig ez adja az állam bevételeinek 75 százalékát.
A kutatók szerint a gazdasági megfontolások mellett a teheráni vezetésnek a blokád további következményeivel is számolnia kell: a közel-keleti szénhidrogének zavartalan szállításához alapvetõ érdekük fûzõdik más országoknak is, köztük Kínának és Indiának, amelyek partneri viszonyt építettek ki Teheránnal, arra számítva, hogy az energiahordozók megbízható szállítója lesz gyorsan növekvõ gazdaságaiknak. Véleményük szerint a szoros lezárásának kísérletével Teherán tehát nemcsak katonai vereséggel, hanem politikailag is magára maradva kerülhet ki ilyen konfliktusból.
Az elemzés rámutat: a Teherán által kilátásba helyezett akció sikerére nemcsak azért kevés az esély, mert olyan fegyveres konfliktust provokálna, amelyben Irán veresége borítékolható, hanem azért is, mert politikai szempontból is kivitelezhetetlen. Irán ugyanis "nemcsak ellenségeire, hanem barátaira, sõt önmagára is" csapást mérne egy ilyen akcióval, ami növelné kiszolgáltatottságát és jelentõsen visszavetheti regionális hatalmi ambícióit. A térségben tartózkodó amerikai és más nyugati haditengerészeti erõk készültsége minimálisra csökkenti annak esélyét, hogy Irán beválthatja a szoros lezárásával kapcsolatos fenyegetéseit, mivel Teherán azonnali ellencsapásra számíthat, ha fegyveres erõvel lépne fel - emelik ki.
Kérdéses, hogy az Egyesült Államok és az EU szankciói, valamint az iráni fenyegetés a Hormuzi-szoros lezárásával közelebb viszi-e a feleket a megállapodáshoz - mutatnak rá. Úgy fogalmaznak, figyelembe véve, hogy mennyire óvatos az unió szankciópolitikája - egyelõre a büntetõ intézkedések késleltetett bevezetésérõl döntött az EU - nem elképzelhetetlen, hogy újra tárgyalnak. Kérdés, hogy a bejelentett szankciók hogyan hatnak az iráni belpolitikára: a jelenlegi konzervatív vezetést erõsítik-e a márciusi választásokon, vagy az eliten belüli pragmatikusabb politikai vonal képviselõit - jelzik a szakértõk.
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!