A karakterek és az abszurd humor már adottak voltak, amikor Varga Norbert a Lábjegyzet társulatával színre vitte az Addam's Family címû film átdolgozását. Ezzel a vígjáték egy része már késztermékként érkezett a félig amatõr csapat elé. Bár a szereplõk neveit megváltoztatták, a történet is eltér a mozitól, azért mégiscsak adott volt egy szituáció, egy háttér. És valljuk be õszintén, adott volt az is, hogy a halált már átélt Ádámék helyzetébõl fakadóan a humor morbid, amelyre a fiatalok igen fogékonyak, a darab könnyen megmosolyogtat.
Így elgondolkodtató, hogy könnyû vagy nehéz dolga volt-e a rendezõnek. Ám nem ilyen szempontból kell értékelni a darabot, hisz mégiscsak 13 elõadást élt meg a vígjáték, ami egy alternatív színház esetében igen nagy szó. Volna igény a közönség részérõl a folytatásra az utolsónak szánt elõadás, a darabtemetés után is. Mert az Ádámake népszerûsége nem igazán csappant, köszönhetõen a szerethetõ karaktereknek (ez esetben külön figyelmet érdemel Földi Ádám játéka Gobert szerepében, és Alpár Viktor Lörcs, a zombi személyében), a szójátékoknak („kedvetlen naplóm"), és annak, hogy fogékony a magyar közönség az abszurdra.
Hallgassa meg az elõadókkal készült interjúnkat:
Nem mellékes, hogy a különc világ bizarr hangulata nem vonta el a figyelmet a történetrõl sem. Szerda, a tinédzser lány, éppen lázadó korszakát kezdi élni, megelégeli családjának abnormális mivoltát. Õ is, mint bárki más, mint az átlagos család normális gyerekei, iskolába szeretne járni. Tanulsága is van a darabnak: a túlvilági család még mindig normálisabb számos mai és valódi csonkacsaládhoz képest, melyben az emberi kapcsolatok úgy foszlanak szét, mint elhasznált rongydarabok.
Ezek tehát alapos indokok lehetnek arra, hogy miért is népszerû ennyire az Ádámake. Mégis sor került az improvizációnak szabad utat engedõ darabtemetésre -Varga Norbi szerint érvényes a közhely, hogy bizony tudni kell a csúcson abbahagyni. Aki pont a gyászos szertartás mégis örömteli perceit láthatta csupán, és a rögtönzés nélküli verziót nem, annak azért kicsit jobban kellett figyelnie. Bár a rendezõ szerint nem szedte szét a történetet a néhány improvizáció, egyszer-kétszer úgy érezhettük, hogy leragad az elõadás a színészek saját maguk szórakoztatásánál. Amikor Lörcs -a maga artikulálatlan módján- felolvassa Puklinak a Piroska és a farkast, hosszú percekig csak a sok emberbõl összevarrt, kedves szörny nyögéseit hallhattuk, ám ezt a rendezõ is idõben észrevette, közbeszólt, és így gördülékenyen haladhatott tovább a történet.
Most egy idõre fiókba teszik az elõadást, sõt az abszurd humort is. A Lábjegyzet társulat, mely az Öthalmi Diákotthon falai közül került Szeged belvárosába, ezen belül is a Pinceszínházba, már túl van egy abszurd játékon. Az Ádámake elõtt a Monthy Phyton: Repülõ cirkusz feldolgozásukat láthattuk. Most pedig új irány következik: kifejezetten drámával folytatják munkájukat.
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!