Tovåbb folytatódik Nagy Låszló ßgye, hiszen a Barcelona klasszisa mÊg mindig nem adott egyÊrtelmÝ vålaszt arra, hogy ismÊt magåra húzza-e a vålogatott mezt vagy sem. Kþvåri Árpåd, a Magyar KÊzilabda SzÜvetsÊg elnÜksÊgÊnek tagja Ês a kßldÜttsÊg egyik vezetþje kÊrdÊsßnkre elmondta, hogy az egykori Pick jåtÊkos valóban nem adott mÊg konkrÊt vålaszt, amelyre legkÊsþbb februår 15-ig van lehetþsÊge. A tårgyalåsok a garanciåkat illetþen tovåbb folynak, de amennyiben nem Êrkezik vålasz februår kÜzepÊig a kÊzilabdåzótól, akkor az MKSZ kßldÜttsÊge biztosan nem fogja tovåbb folytatni a tårgyalåsokat. Amennyiben ezutån a jåtÊkos valamikor mÊgiscsak bejelentkezne, akkor a szÜvetsÊg dÜnti el, hogy igÊnyt tartanak-e a jåtÊkåra. Mint koråbban Vass Såndor elmondta, Nagy Låszló idestova mår 20 hónapja nem jåtszott a vålogatottban a szåmåra nem megfelelþ feltÊtelek miatt (utaztatås, felszerelÊs, napi díj, biztosítås).

Kþvåri Árpåd ugyanakkor hozzåtette, hogy Nagy Laci beszÊlt valakivel a vålogatottból, aki azt mondta a jåtÊkosnak, hogy semmi sem våltozott a feltÊtelek kÜzßl, mint kÊsþbb kiderßlt ez fÊlreÊrtÊs volt.

SzerkesztĂľsĂŠgĂźnk meg nem erĂľsĂ­tett informĂĄciĂłbĂłl Ăşgy tudja, hogy Nagy LĂĄszlĂł kivĂĄrĂĄsa valĂłszĂ­nĂťleg annak is kĂśszĂśnhetĂľ, hogy egyes hĂ­rek szerint esetleg spanyol vĂĄlogatott lenne, azonban mĂŠg nem kapott konkrĂŠt ajĂĄnlatot.

Kþvåri Árpåd elmondta: azt szeretnÊk, ha a Nagy Laci-ßgy mielþbb lezårulna Ês a mårciusi EB selejtezþre mår csak a magyar vålogatottal foglalkozna a sajtó.

A szakvezetþ Ágai Kis Andrås lemondåsåval kapcsolatban elmondta, hogy a nyílt levelet egyelþre nem olvasta, az MKSZ elnÜksÊge a lemondås tÊnyÊvel foglalkozott csak. Ágai Kis Andrås mår 2009-ben is fontolgatta, hogy lemond elnÜksÊgi tagsågåról - tette hozzå Kþvåri.

• Ágai Kis AndrĂĄs nyĂ­lt levele:

Nyílt levél a Magyar Kézilabda Szövetség elnökségének Lemondás Tisztelt Elnökség! Hosszas töprengés után arra az elhatározásra jutottam, hogy a továbbiakban nem kívánok a Magyar Kézilabda Szövetség elnökségi tagja lenni. Nehéz szívvel hoztam meg a döntést, különösen annak fényében, hogy cirka másfél évvel ezelõtt igen komoly megtiszteltetésnek, feladatnak és kihívásnak tartottam, hogy jelöltek az elnökségbe, és a közgyûlés bizalmat szavazott nekem. Mára ebbõl csak a megtiszteltetés maradt, bizony önkritikusan be kell vallanom, vajmi keveset tudtam lendíteni szeretett sportágunk szekerén. Hogy ebben valójában mekkora a személyes felelõsségem, az nyilván erõsen kérdéses, momentán azonban nincs jelentõsége. Tagja voltam egy testületnek, amely 2009 májusában azt a megbízást kapta, hogy tervszerûen, átgondoltan és bölcsen dolgozzon a magyar kézilabdázás jelenéért és még inkább a jövõjéért. Nem vagyok szakember, nem tisztem megítélni, hogy ez mennyiben valósult meg az elmúlt idõszakban, és errõl nyilván mindenkinek megvan a maga véleménye. Ami viszont - számomra legalábbis - teljesen egyértelmû: a sportág híveinek, a szurkolóknak, a tévénézõknek, az újságolvasóknak, ha úgy tetszik: az embereknek nem sikerült megfelelõen elmondani, divatos kifejezéssel, kommunikálni, hogy voltaképpen milyen tervei is vannak ennek az elnökségnek az olykor igencsak égetõ szakmai, gazdasági, és nagyon nem utolsó sorban morális gondok, problémák kezelésére. Lehet, hogy csupán a véletlen mûve, az is elképzelhetõ, hogy a kóros pénztelenség az oka vagy éppen a csillagok állása, mindenesetre egyre többen látják úgy - a mégoly bravúros vb 7. hely ellenére is -, hogy gyülekeznek a viharfelhõk a sportág egén, egyre csak szaporodnak a kérdések, érdemi válaszok azonban a legritkább esetben érkeznek. A Nagy László szappanopera, a fõállású szövetségi kapitányok kérdése, csapataink professzionális menedzselése mind-mind megoldásra váró problémák, és persze lehet úgy tenni, mintha ezek voltaképpen nem is lennének problémák, csak legalább magunkat nem kéne áltatnunk. De hát mitõl is változnának érdemben a dolgok, ha még ebben az egyébként igen tiszteletre méltó közösségben is akadnak jó néhányan, akik elég gyakran gondolják úgy, hogy minden bajok okozója a sajtó, meg az a fránya nyilvánosság, amikor a szõnyeg alatt is annyi szabad hely van. Újságíróként, televíziósként, de józanul gondolkodó sportbarátként sem tudok azonosulni ezekkel a rossz emlékû nézetekkel, sõt kifejezetten kártékonynak érzem õket. Lemondásomat a többi között éppen ezért öntöttem nyílt levél formájába. Szívbõl kívánom az egész magyar kézilabdás társadalomnak, hogy a 2011-es év legyen sokkal sikeresebb, mint az elõzõ volt. Ehhez mindenki hozzájárulhat valamivel, én például azzal kezdtem, hogy feltettem magamnak a kérdést, elnökségi tagként tudok-e segíteni ebben. Kíváncsi vagyok, lesznek-e követõim.  Sporttársi üdvözlettel, Ágai Kis András Budapest, 2011. február 7.