|
"A buli íze a számban/ lányok neonruhában/ oldódnak a színpadon /részeg vagyok, nem is tudom/ mire jó, ha jó ez?/ ha az alkohol boldoggá tesz/ akkor az a kevés kis öröm/ is kihányva fekszik a kövön" - szól a vad fruttik zenekar Nekem senkim sincsen címû dala, s velük ordít a többszázas tini tömeg, megtapasztalva, mélyen átélve ezt az állapotot. Szövegnek jó, zenének még jobb, valósnak valós, keserûnek keserû! De idézhetném a Kemikáliák címû szöveget is, a gyógyszer- és a droghasználók világáról, érzéseirõl, még sem teszem! Csak érzékeltetni szerettem volna, milyen népszerû és olcsó mulatság ma széles hazánkban az alkohol, a gyógyszer és a drog - egyszerûbben szólva, a kémiai szerek.
Magyarországon az alkoholbetegek száma - szakemberek szerint- körülbelül 1 millióra tehetõ! Ez a szám másfél millióra emelkedik, ha az alkoholisták által megbetegített hozzátartozók, érintettek körét is figyelembe vesszük. A munkájukat elvesztõ, kezelésre, ellátásra, szociális juttatásra szoruló alkoholbetegeket az adófizetõ állampolgárok pénzébõl tartja el az állam - szerte a világon.
Szerte a világon vannak azonban országok, ahol a társadalomból való kirekesztés helyett a rehabilitált és józanságában épülõ alkoholisták társadalomba történõ integrálásra törekszenek. A leginkább élõ és sikeres gyakorlat az Egyesült Államokban mûködik. Ennek oka, hogy az önsegítõ csoportok közül elsõként, 1935-ben az AA (Anonim Alcoholics) jött létre, és 1939-ben már könyv alakban közzé tette az alkoholisták felépülésének 12 lépéses programját, majd 1948-ban megkezdte e program klinikai alkalmazását (Hazelden Rehabilitációs Központ,Center City Minnesota,Ohio). Ebbõl a gyakorlatból nõtte ki magát az un. Minnesota-modell (MM). A modell leglényegesebb eleme, hogy a több hónapos kezelés gyógyszermentes, melynek során gondolkodás-és magatartásváltozás érhetõ el az absztinens alkoholistában. A másik fontos eleme a terápiának az AA-gyûlések látogatása és a 12 lépéses program elsajátítása. Az amerikai utánkövetéses tapasztalatok szerint ez a modell 50% fölötti /!!!/ tartós józanodást (24 hónap) eredményez. Érthetõen, a világ számos helyén mûködnek tehát a Minnesota-modell alapján alkoholbetegeket kezelõ terápiák, mert hisz jóval kevesebb a kezelésre fordított adófizetõi pénzösszeg mint az alkoholbeteg betegségeivel járó rendszeres társadalom biztosítási ráfordítás.
Magyarországon intézeti keretek között egyetlen helyen, a Pécs környéki Szigetvári Városi Kórházban mûködik az MM, 20 éve. A kórház Addiktológiai Osztályát a kezdetektõl dr. Szikszay Petronella pszichiáter, addiktológus, pszichiátriai rehabilitációs szakorvos, igazságügyi elmeszakértõ irányítja a modell szellemében, dr. Tóth Miklós addiktológus-belgyógyász, családterapeuta együttmûködésével. 2010.07.01. napjáig volt mindez így! Ezen a napon a kórház igazgatója, dr. Rodek Gyula - aki egyébként orvosdoktor, és Szigetvár alpolgármestereként a város polgármestere is - dr. Szikszay fõorvosnõt elõbb leváltotta az osztály élérõl, majd kényszerszabadságra küldte, dr.Tóth Miklóst pedig az osztályról elbocsátotta, annak ellenére, hogy a fõorvos szabadságon volt. Ezt koronázta az a bejelentés, hogy a kórház Pszichiátriai osztályának eddigi fõorvosa, dr. Györkös Györgyi pszichiáter vezeti 07.01.-tõl az Addiktológiai osztályt is. Igy egy új, összevont osztály mûködik, a Pszichiátriai osztály, összesen 60 ággyal. (10 ágy a pszichiátriáról + 50 az addiktológiáról!)
Györkös fõorvosnõ, jól lehet 20 éve a kórház pszichiátere, soha nem látogatta meg eddig az Addiktológiai osztályt és soha nem tanulmányozta a Minnesota Modell mûködését. Akkor hát mit is jelent ez a döntés? Nyilván azt, hogy megszûnik -szakemberek hiányában - az MM, és vegyesen töltik majd fel a 60 ágyat pszichiátriai és addiktológiai betegek. Mindez történik annak ellenére, hogy az Addiktológiai ágyak kihasználtsága jelenleg 92%-os!!!
A történet kétségbeejtõ, de nemcsak a MM megszûnte okán! Milyen állapotok mûködnek ma Magyarországon, ha egy város alpolgármestere egyszerre lehet a város Polgármestere és egyben a városi kórház Igazgatója is? Milyen nemzeti egészségvédelmi, alkohol-rehabilitációs stratégia mûködik abban az országban, ahol egy 20 éve hatékonyan mûködõ MM terápiát ellehetetlenítenek? Milyen gazdag ország az, ahol inkább költik az adófizetõk pénzét munkanélküli segélyekre, kórházi kezelési költségekre, táppénzekre, szociális segélyekre mint egy hatékony rehabilitációs programra? Hogyan becsüli meg egy ilyen ország a jól képzett, szakmailag kimagasló eredményeket elért, tapasztalt szakembereit, tudósait, kutatóit?
S legvégül! Tudja ez társadalom, hány keresõképes, jól képzett munkaerõt, családját visszaszerzõ apát és anyát, gondolkodó embert, hálás állampolgárt adott vissza a szigetvárt mûködtetett MM modell és az ott dolgozó szakemberek? Valószínû, hogy nem, mert egyébként nem hagyná megtörténni az ilyen történéseket!
S még egy szöveg, ez is a vad fruttik-tól, az Úgy fáj címû nótából: "Könnyek tenger, keserûség vize patakzik arcomon,/ folyjon csak - sajnálom magam." Én magam helyett magunkat sajnálom!
|
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!