Mindennap hajnali háromnegyed 4-kor kel, a 4 óra 10-es villamossal indul és fél 5-kor nyitja az újságos standot. Az év 365 napjából tán két napon nem. Húsvét vasárnap csak úgy, mint augusztus 20.-án. Nincs váltótársa és délután fél 6-kor zárja a boltot. Szombaton is, vasárnap is.
Szörnyûködésemre elmondja: a minap kirúgtak egy takarítónõt a vasúttól. Meghirdetett állására 75-en jelentkeztek. Ismétli: 75-en. Konklúziója: örüljünk hogy lyuk van a seggünkön és még van hol dolgozni. Belõle nem lesz forradalmár, legföljebb nyugdíjas, ha megéri.
* * *
Amint ott álltunk a még tavasz elõtti hidegben a falitábla elõtt, az ünnepségre betanított kiskrapek kenetlen hangon, alig artikulálva szavalt valamit, az igazgató már ugrásra készen várta a mikrofont, olyan mifelénk honos szomorúság terjengett közöttünk.
Némán, karót nyelve meredtek a tanerõk, mint 50 éve is, mi sajtómunkások meg fennhangon jelezve függetlenségünk, fecsegtünk. Nem tudunk örülni az ünnepnek, így az ünnep sem lesz más, mint néma csönd, meg közhelyes szöveg. Közben a csak jelbeszédet értõ(?) kiskrapekok, megannyi bimbós virág, várják a napsütést.
* * *
Elõször hirdették, majd cáfolták, hogy tõle származik, de sokunk számára a legfõbb bátorítás II. János Pál végsõ szavai: Ne féljetek! Az Ember eredendõ félelme Sorsától, Haláltól ma is sötét mélység lelkünkben. Homokra épült tudásunk, Ismeretlen Istenünkben minden bizodalmunk. Ezért olyan fontos az intés: Ne féljetek!
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!