A tárgyak, melyeket nem kaptunk meg! ElhĂşztak elõlĂĽnk, valahol otthagytuk õket, tárgyak amelyekre már csak vágyakozunk maradĂ©k idõnkben. Akár a nõk, akiket olykor Ă©vekig, de Ăşgy kĂvántunk, szerelmĂĽk remĂ©ltĂĽk... ám ha mĂ©g váratlan találkozunk, zavartan oldalgunk, rövidlátĂłn Ăłrát bámulunk, Ă©rezzĂĽk a hevĂĽlt szĂvdobogást. NĂ©lkĂĽlĂĽk, egyedĂĽl megyĂĽnk el innen, már pĂłtolhatatlan hiányukkal. MegelevenĂĽlt emlĂ©kkĂ©pĂĽk olykor, mint madárraj megrohan, majd cserregve tovaszáll.
* * *
-Idejön a pulthoz, kéri a két kenyerét, mást nem, már teszi el, amikor még kér két pogácsát. Kiveszem, már teszi el, amikor mondja, hogy õ inkább azt az alsó kettõt kéri, mert azok mosolyognak rá. Legalul vannak, de kiveszem, kicserélem. Már teszi el, de még egy buktát is kér.
-És elmondta, mikor eszi meg a pogikat?
-Jesszus, mikor?
-Bakker hazaviszi, kiteszi az éjjeliszekrényére, és három napig beszélget velük. Akkor megeszi...
-Ne folytasd, mert sikĂtok!
-Bakker idejár már mióta!
* * *
Kifakadt Kozma atya, a Máltai Szeretetszolgálat vezetõje egy minapi ĂşjsághĂren. Eszerint, az egyik londoni kĂłrházbĂłl elkĂĽldtĂ©k azt a nõvĂ©rt, aki megkĂ©rdezte betegĂ©t, imádkozhat-e gyĂłgyulásáért? A kĂłrház vezetĂ©se ezt a kĂ©rĂ©st a beteg emberi jogai sĂşlyos korlátozásakĂ©nt Ă©rtelmezte. SzerintĂĽk a nõvĂ©r erkölcsi válaszĂştra kĂ©nyszerĂtett egy embert, ezzel annak szemĂ©lyisĂ©ge fölĂ© kerekedett. Kozma atya, a mai világ válsága szörnyĂ» tĂĽnetekĂ©nt Ă©rtelmezte a törtĂ©netet.
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!