Most, hogy láttam már a szoborrĂłl kĂ©szĂĽlt fĂ©nykĂ©peket, elmondhatom, kĂ©t gondolat jutott eszembe a mĂ»rõl. Egyik: KĂłsa szobra jĂł elvtársi fej. Olyan, mint annak idejĂ©n a jĂł vezetõ elvtársakat ábrázolták. Hogy szocreál? Lehetne Ăgy is aposztrofálni a mĂ»vĂ©szi irányzatot. Helyette azonban javasolhatom a heroizálĂł realista kifejezĂ©st, amely sajátja volt, mind a hitleri nĂ©met, mind a sztálini szovjet hivatalos, a hazai szocreál idoljakĂ©nt, megjelenõ mĂ»vĂ©szetnek.
A kĂ©rdĂ©s a távolbĂłl már csak az, miĂ©rt KĂłsa lett a mĂ©diuma annak a mĂ»vĂ©szi kifejezĂ©snek, amely - ha tudni lehet a ködösĂtĂ©sek közepette - a hazai provincializmust volt hivatott megjelenĂteni, miközben a verniszázs Ă©rdeklõdõ közönsĂ©ge a Kis Magyar Pornográfia örökbecsĂ» sorait hallhatta.
A választ megtaláljuk a blogokban, amit a hivatalos sajtĂłban nem találhatunk meg. Mert a hivatalos sajtĂł vagy tĂ©nyfeltár, vagy nem. De lehetnek helyi Ă©rdekĂ» ĂĽgyek, amelyek az országos lapok szempontjait nem merĂtik ki, ott mĂ©gis csak kitĂĽremkednek valamikĂ©nt. PĂ©ldául a lokális informáciĂłkat integratĂve tárgyalĂł amatõr (ezt azĂ©rt nem mondanám) Ărásokban. Ilyenek peniglen, hogy maradjuk az idĂ©zett ĂrĂłnk Ăzes szĂłfordulatánál, a debreceni kisvilágban vannak. Nem csak KĂłsárĂłl, másrĂłl is.
Nem tudhatom persze más város, más polgármestere miként reagált volna, különösen, ha meglátja magát heroikus elvtársi fej formájában, a múzeumban?
Ha KĂłsa nemzedĂ©ke, valĂłszĂnĂ»leg hasonlĂłan. Mert, mikĂ©nt maga KĂłsa Ărja, szĂĽksĂ©ges annak bemutatása, hogy a kádári kor reflexei Ăm tovább Ă©lnek napjainkban is. Mert Ă©ppen KĂłsa Ăşr kĂvánta önmaga kĂ©pmását - kĂ©pzavarral Ă©lve - kiretusálni a tárlatbĂłl.
Mi ez akkor, kérdezhetnénk, ha nem kis magyar pornográfia?
Ezt a bekezdést egyúttal átvezetésnek szántam abbéli mondandómhoz, amely a második gondolatommal kapcsolatos.
A fiatal politikus nemzedék úgy került be a pixisbe, hogy egyenesen az egyetemi padokból találta magát a parlamenti padsorokban. Vagyis, bármiféle munkatapasztalat, élettapasztalat, humán tapasztalati tõke nélkül. És miként is lehetne ábrázolni mûvészileg az ilyen személyeket, mint ahogyan azt a mûvész is tette, elvtársi fej formájában. Mert ugyebár nincs más, mi ábrázolható lehetne: amint az illetõ kalapál, vályogot vet, vagy ás.
A hazai törtĂ©nelmi analĂłgia miatt mondom csak, õk a második fĂ©nyes szelek nemzedĂ©ke, akiket kilencven környĂ©kĂ©n kapott fel a forgĂłszĂ©l, röpĂtve feljebb Ă©s feljebb.
És mégis van egy de. Minden egyéb komoly életelõzmény nélkül. Mert ugyebár életelõzménynek nem nagyon lehet még nevezni, hogy anyu és apu kézen fogva vezette a kis nebulót az óvodából az általános iskolába, majd a középiskolába, hogy tanuljon az a gyerek, legyen már neki jobb, mint nekünk volt.
A bökkenõ pedig az, hogy ezek a gyerekek - miként tették elõdeik az elsõ nemzedékbõl - képesek kiszolgálni a diktátor hajlamúakat, sõt képesek maguk is diktatórikus fejlõdést mutatni, ha a szó szoros értelmében diktátor nem is lesz belõlük. Mert nem ismernek mértéket. (Vö.: elcuslágosodás)
Bár a diktátorságot negáló kijelentésemet könnyen cáfolhatja bárki, ha belé gondol jelenünkbe.
A mĂ»vĂ©sszel Ă©rtek egyet, az elvtársi fejek odáig jutottak, hogy törtĂ©nelmi anakronizmusok ábrázolhatĂłk kĂ©pĂĽkben. És jĂłl van ez Ăgy a mĂ»vĂ©szetben. Az ábrázolással csak annak lehet - mondvacsinált - baja, akinek Ă©nkĂ©pe másrĂłl szĂłl, mint a mĂ»vĂ©szi õkĂ©p. Vagyis, akinek Ă©ppen ott a helye, a tárlaton, Ă©s abban a formában, ahogyan megszoborták.
(kela)
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!
mama 2009 August 02, Sunday, 09:04:01
de a szobor nem tudja kikérni magának
Debreceni 2009 August 01, Saturday, 21:34:02
Kósa az elvtársat kikérné magának