A magyaroknak meg kell érteni, hogy a gulyás-kommunizmusnak vége, hitelbõl nem lehet meggazdagodni, ahhoz keményen kell dolgozni. Így inti szegény fejünket egy tekintélyes német lap, de legújabb nagy szövetségesünk és patrónusunk, az amerikaiak üzleti világa sem vélekedik másként. A németek még azt is hozzáteszik, a magyarok tragédiája, hogy két nagy pártjuk képtelen megegyezni, ezért az önpusztító az ígérgetések versenyét vívják évtizede.

Európai fölmérések ugyan sereghajtóként emlegetik hazánkat, a valutaválság és drámai adósság állapota miatt, de az elemzõk ma már azt is hozzáteszik: valójában nincs érdemi különbség Európa sereghajtói és pénzügyi éllovasai között, az ipari termelés várható idei visszaesésének mértékében. Mi több, Amerika legújabb Nobel-díjas közgazdásza szerint, aki mindezt mint egy popsztár mondta a kamerák elõtt: Izland, Írország és hazánk után, a mindeddig bezzeg-ország Ausztria lehet a következõ nagy bukta, ami egész Közép-Európa sorsát befolyásolhatja a jövõben.

Japánban általános az értetlenség, hiszen az ott élõk köztudottan rendkívül szorgalmas, évtizedek óta munkával ünneplõ, évente legföljebb ha egy hétnyi szabadságot töltõ lakosság most nem talál magyarázatot a japán gazdaság válságára. Õk ugyan olyan keményen dolgoztak, mint apáik, ugyan olyan szorgalmasak évtizedektõl fogva, mit vétettek kérdezik, mit rontottak el, amiért most elveszítik munkahelyüket, leértékelõdik megtakarított pénzük?

És mit rontottak el az orosháziak, ahol mint a minap hallhatták, ingyen konyha felállítását, ingyen tüzelõ kiutalását kérte a városvezetés, a tõlük bársonyszékbe került új önkormányzati minisztertõl... Így élünk Pannóniában, 2009 virágos tavaszán.