Nézem õket: verebek fürdenek a porban. Ha madarak képesek kimutatni boldogságukat, s miért nem tennék, akkor ezek a verebek itt mellettem örvendeznek.
Hevesen rebbenõ szárnyaikkal verik a port maguk körül, így megszabadulnak tetveiktõl. Társaik gyorsan kikapkodják a sok élõsdit a porból, így mindenki jól jár. Más verebek kicsit arrébb, de csak néhány arasznyira, s fûmagokat szemezgetik. Majd egyszeriben, huss! A csapat elröpül. Alig néhány métert csupán, egy másik bokor ágaira települnek.
Köztük lehetnénk mi is? Õk vannak köztünk, a boldogok?
* * *
Fantaszta film. Egy kisbolygó közelít a Földhöz, amit elpusztítana. A cselekvõképes emberek két táborra szakadnak: egyik részük igyekszik megsemmisíteni a közelítõ kisbolygót, másik felük istenítéletre esküszik és megölné a cselekvõket, mondván: Isten küldte a kisbolygót a Föld elpusztítására... végül (Isten segítségével) a tudósok fölrobbantják a veszélyes kisbolygót.
Isten ezt akarta, hiszen ellenében nem marad életben a Föld! Mindenható! Isten nem inkább csak tudomásul vette, hogy már ilyen ügyesek az emberek... válasz nincs.
* * *
-Negyed kenyér!
-Mit kér?
-Maga süket? Negyed kiló kenyeret.
A párbeszédet napokkal késõbb meséli el Katika, aki péksüteményt s kenyeret árul. Azért meséli el, mert mint mondja: végre megtalálta a megfelelõ választ. Ha vevõje legközelebb jön s ismét ezt mondja: negyed kenyér, visszakérdez. Mi van vele? Van félkenyér, egész kenyér, miért mondja: negyed kenyér!
Tanulság csak annyi: bár a pult túlsó felén áll, Katika is ember. Tiszteletre méltó, bunkó vevõk.
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!