Nem köszönnek az iskolai folyosón az elit gimnázium tanulói. Egymásnak? Azt nem tudjuk. De a tanáraiknak nem. Bunkók? Miért, egyébként ki köszön manapság (önzetlenül) a másiknak? Csak a vén hülyék. Jelen.
* * *
Ahogy mindent (Ă©vszakot, szerelmet, halált, gyĂłgyulást) folyvást Ăşjra rendez, átkot, ellenvetĂ©st, fohászt befogad, döntĂ©se fölötted áll: te Ăgy jársz utadon, hátadon a puttony, s ha Ă©szreveszed, hát szomszĂ©dod, társad nem kĂĽlönben.
Élhetsz magabĂzĂłn, csöndes boldogságban, fájĂł pusztulatban, szesztõl-portĂłl bĂłdulatban, lĂłcánkon hĂĽlyĂ©n ĂĽlĂĽnk, de baj ha jön, nincs menekvĂ©s. Megtalálhat szerencse is, mely legtöbbször csak az elkerĂĽlt (mĂ©rsĂ©kelt) csapás. Máskor váratlan ajtĂł nyĂlik elõtted: a Paradicsomba lĂ©phetsz, hogy tudd, van az is! És mindez összekötve-fĂ»zve, milliárdnyi gomolyba, hová mind betörnek Ăşj s mĂ©g Ăşjabbak, mások kizuhannak, elvĂ©sznek, tegnap itt volt, mára tova, s az egĂ©sz nagy kavalkád töltõdik, ĂĽrĂĽl, terjeszkedik, apad, hánykĂłdik, simul, fölfĂ©nylik, sötĂ©tĂĽl, elõtĂ»nik, elmĂşlt: az Ă• ismeretlen törvĂ©nyei szerint lĂ©tezel. Ă–rvendezel vagy bánkĂłdsz rajta, egyre megy „hegyre vagy bitĂłra megy". De a remĂ©nyt meghagyta: kĂ©rlelheted. Bizakodj, tán' meghallgat megint.    Â
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!