Uram, hogy választásod dicsérjem: nem cserélnék ma sem Ádámmal. Oly hebehurgya módon szegte meg Tilalmad, hogy annál gyávábbnak hiszem magam. Lehet, hogy az Évával megszokott közösség miatt elfogadom Tõle az Almát, de rögvest húsába harapni... Vagy a szívében gomolygó kalandvágy gerjesztette volna Ádám apánk bátorságát?
Villámcsapásként rá tört a felismerés, hogy nem hagyhatja magára Tilalmad megszegésében egyetlen Társát? De az Alma ízlelése elõtt még Parancsodnak engedelmes, együgyû volt Ádám lelke! Miért tette hát? Különben meg az is hogy néz ki: Évát kitaszítja az Angyal láng pallossal, Ádám meg a Paradicsom kapuin belül zokog utána... De azt meg még föltételezni is Szentséged elleni vétek, hogy a Sátán indítsa földi útjára az Embert! Vagy mégis? Mi történt itt valójában? Lehetetlen, hogy tudtod nélkül.
* * *
Amint a szél rohamainak tükrében hullámzik a lomb... jó lenne örökké élni.
Titkos útjain kifigyelni a szelet, amit jeleznek a fák... Különben, akinek el kell menni, azt úgy is viszi a Kaszás...
* * *
Már napokkal elõbb láttam: néhány elnyílt rózsát kegyetlenül le kell vágni a tõrõl, mert szirmaik hullanak...
Hirtelen elhatározás, és a piros virágszálak már a cserépben nõtt rózsatõ mellett fekszenek. Ám egyiküket (fájdalmamra) a szél lesodorta az erkélyrõl. Még féltem is, odalent észreveszik a virágszál eredeti termõhelyét s fõként a szemetelõ kertészt... Azután lenéztem, és a porban, mint szél sodorta kacat, apró virág árválkodott, gyökértelenül... ennyik leszünk majd mi is. De sebaj.
(tráser)
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!