Azok a Måjusok, melyekre mår csak mi emlÊkezßnk s azok a Måjus 1.-Êk, amelyekre szint úgy csak mi, amikor szegÊny gyereknek briós Ês kakaó jårt  - mÊg emlÊkezetßk is fÜlszållt, mikÊnt a hajnali harmat, tÜbbÊ sosem jÜnnek vissza. Ha pedig ma megkÊrdezel egy ßnneplþt, hogy ugyan miÊrt ßnnepnap Êppen Måjus 1.  - zavarba jÜn.
Hol vannak már Chicago hajdan legendás szüfrazsettjei, a nõi egyenjogúság harcosai... Hol a 8 órás munkanap követelése, hol a munka mely becsület és dicsõség dolga lehetett volna... Kimondani is mulatság. És hová tûnt a munkáshatalom birodalma, ami pedig oly erõsen megragadta a 20. századi forradalmi értelmiség képzeletét, fölcsigázva a szegények reményeit. Képzelték: a szovjetbirodalom, mint a Jövõ országába.
Måra csak emlÊke maradt, jól lehet håromnegyed Êvszåzadig ez a birodalom  jelkÊpezte a forradalmi munkåsosztåly alkotó erejÊt, meg kísÊrþjÊt, a terrort. Måra a nemzetkÜzi munkåsosztåly puszta lÊtezÊse is kÊrdÊsessÊ vålt, csak a vilågmÊretÝ szegÊnysÊg vålt valóra, meg a minden munkåst, parasztot, hivatalnokot, tanårt, orvost kÜnyÜrtelenßl kizsåkmånyoló Kapitalizmus a valósåg, mely pÊldås nemzetkÜzi Üsszefogåssal uralkodik a vilågon. Korlåtlanul Ês kegyetlenßl. Az embereknek pedig mÊg víziójuk sincsen, hogyan is lehetne kijutni ebbþl a szakadÊkból egy igazsågosabb, Êlhetþbb vilågba.
Ami forradalmi kísÊrletek eddig szßlettek, kudarcba fordult mind, s minden fogadkozås, zsarnoki ÜnkÊny, vÊr Ês keserves åldozat ellenÊre, a vilåg szegÊnyeinek Êlete nem lett igazsågosabb, a gyÜngÊt nem vÊdelmeztÊk meg az erþszaktól, nem jÜtt mÊg el az Idþ, mikor egyßtt fekszik majd farkas a bårånnyal, pårduc a gÜdÜlyÊvel... de eljÜn-e valaha is a valósågos bÊke, boldogsåg a FÜldre, vagy csak szívßnk mÊlyÊn rejtþzkÜdik mindÜrÜkkÊ?  

(trĂĄser)