| Hírfolyam |
|---|
14:42
| 14:41
| 14:40
| 14:38
| 14:36
| 13:44
|
|
|
|
Eddig még nem olvashatták
Munkatársunktól
2008 March 31, Monday
 Móra Ferenc, egy hetven évre elfeledett, novelláját közöljük most, mely könyv alakban sosem jelent meg. Az 1932-es Madáretetõ ma éppen olyan aktuális, mint elsõ megjelenése idején.
|
1. lap. �sszesen 3.  Csendben, zajos ünnepségek-ünneplések nélkül 2008. február 8-án történt meg Móra Ferenc halálának 74. évfordulója. Igaz, sem nem kerek, sem nem születésnapi évforduló, mégis tény.
A szûk családi-rokoni- szakmai körökön kívül Szegeden ezen a napon legfeljebb Dénesné Csicsely Erzsébet emlékezett Móra -novella olvasással az íróra. S egy olyan novellát olvasgatott, amit már évtizedek óta õrizget - stílusosan - a „sublótban" .
Történt ugyanis hajdanán, 1975-ben, hogy szakdolgozata írása közben a fiatal tanárjelölt, akkor még Csicsely Erzsébet, elolvasott a Magyar Hírlap 1932-es számában egy novellát Móra Ferenctõl. A történetet, mely megrázta és mélyen megérintette, a Móra és a Kner-család levelezésének feldolgozása közben lelte. Ez a levelezés volt szakdolgozatának a témája, melyet a "Tanár úrnál" a Tanárképzõ Fõiskola akkori fõigazgatójánál, dr. Hegedûs Andrásnál írt. (Az akkori magyar szakos fõiskolai diákok mind tudták, a fõigazgatót csak „tanárurazni" volt szabad, amíg a Tanszékrõl a Hivatalba be nem lépett. Imádott ugyanis tanítani, szerette a tehetséges fiatalokat, köztük teljesen feltöltõdött.) Hegedûs tanár úr tudta, mennyi irodalmi kincs rejtõzik a Móra - Kner levelekben, ezért javasolta diákjának, Csicsely Erzsébetnek az abban való kutakodást.
- Gyomán érettségiztem, ahol Kner Izidor megalapította a Nyomdát. Ott, ahol ma a Nyomda-múzeum áll, egy egyszerû parasztház épült annak idején, s abban mûködött az elsõ, a legrégebbi nyomda.- magyarázza még mai is lelkesen Dénesné Csicsely Erzsébet. - Köztudott, hogy a család évtizedekre visszamenõen a könyvekkel foglakozott. A környékbeli tótok úgy is hívták a mestert, hogy Pán Knyihár . Elismert mûvész volt Kner Izidór, nem pusztán nyomdász. Móra maga úgy fogalmazott a könyv mûvészetérõl, hogy „egy megírandó, de soha meg nem íródó könyv".
Dénesné szakdolgozatát megírva hosszú ideig nem foglalkozott tovább a témával, hisz hivatásának, a tanításának élt, gyerekeket nevelt, és férje, Dénes József mellett dolgozott az Ópusztaszeri Emlékparkban. Mostanában azonban újraolvasta a novellát, s újra átélte mennyire drámai ez az egyszerû és valójában idilli derûvel induló történet. Sõt, szomorúsan konstatálta, hogy ez a novella szólhatna akár a mai hajléktalanokról is.
- Úgy tûnik számomra, ebben a novellában tipikus „ mórai" elemek fordulnak elõ a történetfûzéstõl, a szófordulatokon át egészen az idillbõl induló és tragédiába forduló szerkezetig. Hozzám egészen közel állnak ezek a figurák és lelki rokonságot is érzek velük, hiszen ahol én felnõttem, Sövényházán, ott sok Móra-hõst láttam viszont és sok hasonló történet született ott is. De ma is találunk Szegeden is hasonlóan szomorú és elhagyatott embereket. Gondoljunk csak az Árvizi Emlékmû mögött, a töltés túloldalán sokáig elkerített sátrakra, ahol bizony munkanélküliek húzták meg magukat nem is oly régen. Csakhogy ma zordabb, ridegebb és elutasítóbb a világ, inkább csak a dráma marad meg, az idill elmarad. Ezért tartom fontosnak ennek az eddig sem kötetben, sem másutt meg nem jelent novellának a nagyközönség elõtti publikálását. Lássuk, lehetne törõdõbb, együttérzõbb és emberibb ez a mai világ. Nem is szólva a novella irodalmi értékeirõl! Megjegyzem még, Móra szobája is pontosan beazonosítható a novellában leírtak alapján, ez ugyanis sokáig, s tán még ma is vitatéma.
Ajánljuk az Önök figyelmébe ezt a Móra Ferenc novellát, mely bár 1932-ben jelent meg a Magyar Hírlapban, ma is aktuális.
És akkor a novella:
|< Kezd�
< El�z�
1
2
3
K�vetkez� >
Utols� >|
|
|
|
|
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!