2008. mĂĄrcius 7. (pĂŠntek)
A dÊlelþtti program az egyik kedvencem volt: alvås. Alig akartuk elhinni, de csak 1-re kellett bemennßnk az ifjúsågi håzba, így vÊgre kipihenhettßk az elþzþ hÊt fåradalmait. 
DÊlutån a Panorama mozit låtogattuk meg Chorzow-ban. Az igazgató vezetett minket kÜrbe a mÝvÊszmoziban, Ês egy filmet is megnÊztßnk a vårosról. Ez mondjuk elÊg Êrdekesen jÜtt ki, mert ahelyett, hogy vårost nÊztßnk volna, egy moziban nÊztßnk egy filmet a vårosról. (Bår ez lehet azÊrt volt, mert mint Pirula elmondta, Lengyelorszågban itt a legtÜbb a gyilkossåg.) AzÊrt volt nÊmi szabadidþnk is, amit nagyrÊszt szuvenírek beszerzÊsÊvel tÜltÜttßnk. A sajtok Ês a kßlÜnfÊle ízesítÊsÝ tÜpÜrtyÝs zsírok voltak a legnÊpszerÝbbek. 
Itt kóstolhattuk meg a pirogot is: az egyik étteremben rengeteg fajtából választhattunk volna, ha értünk lengyelül. Így azonban csak az orosz, olasz, húsos és édes fedõnevûket kóstoltuk meg. Ezek közül talán az édes volt a legfinomabb, amiben olyasmi töltelék volt, mint a túrós palacsintában. Ízelítõ az étlapból. 
Miutån visszamentßnk Piekaryba, elkezdþdtek az olasz est elþkÊszßletei. Påran felajånlottuk a segítsÊgßnket, de sok mindent nem tudtunk csinålni, mert a spagettis fazÊk kevergetÊsÊhez egy ember is bþven sok. Minden esetre Êletem legjobb carbonåråjåt Ês tiramisujåt ettem este. Az olasz tåjborok se voltak rosszak, de a limonchello (sziruposan Êdes citrompålinka) mÊg mindig nem tartozik a kedvenceim kÜzÊ. 
A napi film a Caterina a vårosba megy (Caterina va in citta, 2003, Paolo Virzi) volt, ami egy kÜnnyÝ melodråma, így nem vette el túlsågosan a kedvßnket az olasz vetÊlkedþtþl. KÊt csapat volt: lengyel Ês magyar, Ês az vålaszolhatott elþbb a kÊrdÊsre, aki a rendelkezÊsÊre bocsåtott merþkanållal elþbb rohant oda Igorhoz, Ês ßtÜtt rå az åltala tartott fedþre. Mondanom sem kell, hogy voltak hatalmas ßtkÜzÊsek Ês csattanåsok... Igor egyÊbkÊnt kevÊsbÊ meglepþ módon fÊlig-meddig egy negyedik nemzetet kÊpviselt a talålkozónk: Ukrajnåból kÜltÜzÜtt 8 Êve Olaszorszågba. 
Hogy ne csak az ifjĂşsĂĄgi hĂĄzban bulizzunk, ezen az estĂŠn elmentĂźnk egy helyi diszkĂłba. A hangulat elĂŠg lapos volt, Ă­gy nem is maradtunk sokĂĄig, de mĂŠg ĂŠpp lĂĄthattuk, ahogy a biztonsĂĄgi Ăľr kitesz kĂŠt enyhĂŠn szĂłlva ittas Ăşriembert, ĂŠs hogy a mentĂľ elvisz egy mĂŠg nĂĄluk is ittasabb hĂślgyet.