NÊhåny dolog, amirþl mÊg Êrdemes szót ejteni: Madeira mindig is portugål terßlet volt, de ezer szållal kÜtþdÜtt a Brit Birodalomhoz, mår csak stratÊgia helyzetÊnÊl fogva is. MåsrÊszt pedig az elsþ turiståk is a britek voltak, Sir Winston Churchill is elþszeretettel idþzÜtt a szigeten. A 19. szåzadban Ês a 20. szåzad elejÊn igen nagymÊrtÊkÝ volt az emigråció a szigetrþl. A cÊlterßlet pedig az angolszåsz orszågok voltak, Amerika, Ês a brit gyarmatbirodalom orszågai, pl. DÊl-Afrika, DÊl-Amerika. Måra a trend rÊg megfordult. 1975 utån sokan jÜttek vissza a szigetre nyugdíjas korukra; vagy olyanok, akik fantåziåt låttak a fellendßlþ turizmusban. Angolul gyakorlatilag mindenki beszÊl itt. 
Évszázadokkal ezelõtt, mielõtt Európa felfedezte magának a sziget turisztikai elõnyeit, a fõ megélhetési forrást a cukornád- és banánültetvények jelentették a szõlõ és bortermelés mellett. Mivel nincs sík terep, ezért ezt teraszos mûvelésben oldották meg a szigeten. Cukornáddal fõleg a tengerparton foglalkoztak, míg banán, és szõlõültetvényekkel mindenhol, ahol egy kis teraszt ki tudtak alakítani. Létezett a rabszolgaság intézménye is.
Teraszokkal egyébként akár 1000 méter felett is lehet találkozni. Nagyszerû látvány a hegyekre meredeken felkúszó ültetvények sora! Idegenvezetõnk egyébként alapvégzettsége szerint botanikus volt, ezért órákon keresztül tudott a banánról és annak fajtáiról beszélni. Megsúgom, X fajta banán létezik, én már nem tudtam követni. Legközelebb, ha jövök a szigetre, hozom magammal a banánhatározómat! Szõlõ és bor méltán világhírû. Minden nap volt borkóstolásban részünk. Bár én nem értek hozzájuk és nem is vagyok boros, ezért igyekeztem az invitálásokat diszkréten visszautasítani.Azt mondják, az igazi madeirai bor legalább öt éves.Ennek is létezik ezer fajtája az asztali boroktól kezdve a tokaji aszú-szerû aranysárga desszertborokig. Amit mi a klasszikus madeira bornak tekintünk-tudunk-ismerünk, az magas alkoholtartalmú felerõsített aszúszerû nedû. De emellett, mint említettem, nagyon sokféle bort termelnek. És itt tényleg igazi borkultúra van. Borászoknak mindenesetre csemege a sziget!A cukornádtermelés gyakorlatilag teljesen visszaszorult, eltûntek a fekete rabszolgák is Isaura óta (Bár feketék azért vannak szép számmal Madeirán is. Ezek azonban fõleg a volt portugál gyarmatokról kerültek ide, vagy vándoroltak be).
A rĂŠgi cukornĂĄdfeldolgozĂłk egy rĂŠsze megmaradt. Van, amelyik mĂşzeum, de olyan is van, amelyet szĂĄllodĂĄvĂĄ alakĂ­tottak. Viszont a „bolo de mel" nevezetĂť kalĂĄcsszerĂť nemzeti sĂźtemĂŠnyt amelyet mĂĄr emlĂ­tettem, mĂŠg ma is melasszal kĂŠszĂ­tik. Hoztam is pĂĄr gurigĂĄt, de sajnos mĂĄr elfogyott.CukornĂĄdpĂĄlinkĂĄnbĂłl kĂŠszĂźl mĂŠzzel ĂŠs citromlĂŠvel a mĂĄr szintĂŠn emlĂ­tett „poncha". Ez is nemzeti ital.KĂĄvĂŠĂźltetvĂŠnyek soha nem voltak a szigeten, de a kĂĄvĂŠzĂĄsnak is hagyomĂĄnyai vannak. A kĂŠvĂŠt rĂŠgen BrazĂ­liĂĄbĂłl hoztĂĄk ĂŠs helyben pĂśrkĂśltĂŠk. BanĂĄnĂźltetvĂŠnyek mĂŠg vannak sok helyen, de akĂĄr szĂĄllodĂĄk kertjĂŠben is lehet talĂĄlkozni virĂĄgzĂł banĂĄnfĂĄval.