6. lap. �sszesen 8.
NĂ©hány dolog, amirõl mĂ©g Ă©rdemes szĂłt ejteni: Madeira mindig is portugál terĂĽlet volt, de ezer szállal kötõdött a Brit Birodalomhoz, már csak stratĂ©gia helyzetĂ©nĂ©l fogva is. MásrĂ©szt pedig az elsõ turisták is a britek voltak, Sir Winston Churchill is elõszeretettel idõzött a szigeten. A 19. században Ă©s a 20. század elejĂ©n igen nagymĂ©rtĂ©kĂ» volt az emigráciĂł a szigetrõl. A cĂ©lterĂĽlet pedig az angolszász országok voltak, Amerika, Ă©s a brit gyarmatbirodalom országai, pl. DĂ©l-Afrika, DĂ©l-Amerika. Mára a trend rĂ©g megfordult. 1975 után sokan jöttek vissza a szigetre nyugdĂjas korukra; vagy olyanok, akik fantáziát láttak a fellendĂĽlõ turizmusban. Angolul gyakorlatilag mindenki beszĂ©l itt.Â
Évszázadokkal ezelõtt, mielõtt EurĂłpa felfedezte magának a sziget turisztikai elõnyeit, a fõ megĂ©lhetĂ©si forrást a cukornád- Ă©s banánĂĽltetvĂ©nyek jelentettĂ©k a szõlõ Ă©s bortermelĂ©s mellett. Mivel nincs sĂk terep, ezĂ©rt ezt teraszos mĂ»velĂ©sben oldották meg a szigeten. Cukornáddal fõleg a tengerparton foglalkoztak, mĂg banán, Ă©s szõlõültetvĂ©nyekkel mindenhol, ahol egy kis teraszt ki tudtak alakĂtani. LĂ©tezett a rabszolgaság intĂ©zmĂ©nye is.
Teraszokkal egyĂ©bkĂ©nt akár 1000 mĂ©ter felett is lehet találkozni. NagyszerĂ» látvány a hegyekre meredeken felkĂşszĂł ĂĽltetvĂ©nyek sora! Idegenvezetõnk egyĂ©bkĂ©nt alapvĂ©gzettsĂ©ge szerint botanikus volt, ezĂ©rt Ăłrákon keresztĂĽl tudott a banánrĂłl Ă©s annak fajtáirĂłl beszĂ©lni. MegsĂşgom, X fajta banán lĂ©tezik, Ă©n már nem tudtam követni. Legközelebb, ha jövök a szigetre, hozom magammal a banánhatározĂłmat! Szõlõ Ă©s bor mĂ©ltán világhĂrĂ». Minden nap volt borkĂłstolásban rĂ©szĂĽnk. Bár Ă©n nem Ă©rtek hozzájuk Ă©s nem is vagyok boros, ezĂ©rt igyekeztem az invitálásokat diszkrĂ©ten visszautasĂtani.Azt mondják, az igazi madeirai bor legalább öt Ă©ves.Ennek is lĂ©tezik ezer fajtája az asztali boroktĂłl kezdve a tokaji aszĂş-szerĂ» aranysárga desszertborokig. Amit mi a klasszikus madeira bornak tekintĂĽnk-tudunk-ismerĂĽnk, az magas alkoholtartalmĂş felerõsĂtett aszĂşszerĂ» nedĂ». De emellett, mint emlĂtettem, nagyon sokfĂ©le bort termelnek. És itt tĂ©nyleg igazi borkultĂşra van. Borászoknak mindenesetre csemege a sziget!A cukornádtermelĂ©s gyakorlatilag teljesen visszaszorult, eltĂ»ntek a fekete rabszolgák is Isaura Ăłta (Bár feketĂ©k azĂ©rt vannak szĂ©p számmal Madeirán is. Ezek azonban fõleg a volt portugál gyarmatokrĂłl kerĂĽltek ide, vagy vándoroltak be).
A rĂ©gi cukornádfeldolgozĂłk egy rĂ©sze megmaradt. Van, amelyik mĂşzeum, de olyan is van, amelyet szállodává alakĂtottak. Viszont a „bolo de mel" nevezetĂ» kalácsszerĂ» nemzeti sĂĽtemĂ©nyt amelyet már emlĂtettem, mĂ©g ma is melasszal kĂ©szĂtik. Hoztam is pár gurigát, de sajnos már elfogyott.CukornádpálinkánbĂłl kĂ©szĂĽl mĂ©zzel Ă©s citromlĂ©vel a már szintĂ©n emlĂtett „poncha". Ez is nemzeti ital.KávĂ©ĂĽltetvĂ©nyek soha nem voltak a szigeten, de a kávĂ©zásnak is hagyományai vannak. A kĂ©vĂ©t rĂ©gen BrazĂliábĂłl hozták Ă©s helyben pörköltĂ©k. BanánĂĽltetvĂ©nyek mĂ©g vannak sok helyen, de akár szállodák kertjĂ©ben is lehet találkozni virágzĂł banánfával.
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!