Néhány órát nem volt villany a lépcsõházban, így gáz sem a fürdõszobában. Hideg vízben mostam meg a hajam. Folyamatosan aggódtam, nehogy még az áramot is kikapcsolják! Végre este 7 órakor (!) helyreállt a rend. Megkönnyeb-bültem: kiszolgáltatottságomnak vége.
* * *
Azután majd egy lánynak el akarnád mesélni az életed, de neked nincs sajátod! Csak vele együtt éltél. Rájössz, hogy minden mondatodban ott van: amikor a feleségem... De mi történt Veled? Mirõl álmodtál egyedül? Akartál magadnak és senki másnak, titkos jelet hagyni egy ránccal a terítõn? Soha? Mindent ketten? Pedig egyedül halsz meg.
* * *
Ismét felbukkanó kísértés és rejtett düh, mert Isten igenis felelõs hogy az Ember utat vesztett, gödörbe jutott. Mert ott vagyunk, ezúttal tán fehérek, feketék, sárgák ritka együvé tartozásban. Természet-pusztítás, gyûlölködés és megosztottság, hamis látszatok kergetése, az Aranyborjú imádása...
Józanabb hangulatban: de hiszen mit tehetne? Napestig fogná a kezünket? Hová lenne Egyéniségünk, Szabadságunk, Választásunk joga? Mégis, milyen boldogan hajtanék Elõtte fejet. Így csak tömegével hányódunk és kóborlunk tudatlanul. Már a Szentek sem segítenek.
* * *
fehér Hold fénye
társnak ágyamon
fölriadtam érkezésére
félem hatalmát
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!