Kedves Dovi! Volna témám, mint korábban jeleztem, de egyelõre nem nyitok mégse újabb topicot. Nem is eredeti talán igazán, na meg van itt indulat bõven. Lehet mirõl vitatkozni. Üdvözlettel: Patikus
Kedves Tziky! Már megbocsáss nekem, de úgy tûnik, mintha világosan megfogalmazott válaszom egyszerûen elkerülte volna a figyelmed.
Egyértelmûen állást foglaltam: „Ki hagyja el az állását? A feleség, azaz a sajtófõnök.” (Patikus 2003. április 25., péntek 12:02:47) Ugye nem akarod tovább firtatni azt a kérdést, hogy melyik „házastárs vagyok én”?
Egy házastársi kapcsolatban két házastárs él. Egyik sem én vagyok, mint tudjuk. Ha én lennék, a sajtófõnök, akkor úgy döntenék, hogy otthagyom az állást. Ha, én lennék a férj, azaz a fõszerkesztõ helyettese, akkor meg nyilvánvaló, hogy nem dönthetnék arról, hogy a feleségem otthagyja az állását! Ha úgy érzed, hogy még mindig nem adtam kielégítõ választ „általános kérdésedre”, kérlek, hogy tudasd velem. További szíves türelemmel üdvözöl: Patikus
Kétszer tettem fel egy olyan általános kérdést, amelyet a felajánlottt két lehetõség közül az egyikkel -bármelyikkel- meg lehetett volna válaszolni. A kérdésben szereplõ két lehetõség közül egyiket sem olvastam a "válasz"-aidban. Rám fordított türelmedet köszönöm.
Nem örülök neki, ha úgy érzed megsavanyodott a szádban az a bizonyos gitt, amit nagy erõkkel rágicsálunk. Javaslom találjunk valami új témát, hátha a frissesség meghozza a rágcsálási kedvünket, esetleg a gitt cseréje segít a dolgon. :-)
Kedves Dovi! Tõlem aztán rághatjuk itt a gittet nap mint nap. Azt Te tudod, hogy mit vagy hogyan érzel. Én semmiképpen nem keverném össze a tényeket és a konkrétumokat az érzelmekkel. Legalábbis egy olyan fórumban nem, ahol többnyire megtörtént és leírt dolgokra hivatkoznak és azokat idézve fogalmaznak meg véleményeket.
Az én véleményem az, hogy idõnként kiforgatod a szavaimat, a mondanivalómat és új szövegkörnyezetben elhelyezve, nekem tulajdonítod a korábban máshonnan általam idézett mondatrészeket és azután azokkal szembesítesz. S, ezúttal már nem az elsõ esetben.
Te írtad:
„Mostanában az az érzésem támad, hogy nick neveden nem egy személy ír. Másként nehezen tudom elképzelni, hogy hogyan lehetséges az, hogy az a Patikus, akivel párbeszédben vagyok és aki nem szokott elmenni szótlanul amellett, ha nem pontosan idézem, vagy értelmezem hogy követhet el egy ilyen tévedést: „Arra, hogy az újságírók mennyire vannak rászorulva arra, hogy bizonyos munkaköröket megtartsanak és esetlegesen el kell elvállalniuk azokat megélhetésük érdekében (ellentétben egy villanyszerelõvel, ahogy arra Dovi utalt), talán szintén megérne egy újabb vitaindítót.” (Patikus 2003. április 24., csütörtök 21:01:11)
„Nos, én ilyesmire nem utaltam. Én arra próbáltam neked célozni, hogy attól, hogy jó szakemberek, még nem válogathatnak az ajánlatok között, hiszen – a villanyszerelõkhöz képest – lényegesen kevesebb a lehetõség.”
Idáig írtad, a Te írtad:-tól, egészen eddig. További félreértések elkerülése végett.
A mégtovábbi félreértések elkerülését megelõzendõ,
amire nem utaltál (a fentiek szerint), de szintén Te, pontosan ezt írtad: „Azt azért ne felejtsd el, hogy nem villanyszerelõkrõl van szó, hanem újságírókról. Abban a szakmában pedig – amennyire én tudom – viszonylag korlátozottak a lehetõségek.” (Dovi 2003. április 24., csütörtök 07:18:00)
Vagyis elkövettem egy tévedést. Nem tudtam különbséget tenni, a között, hogy mi a célzás és mi az utalás. Kezdem érteni, Dovi. Sõt, már értem is! Kérlek, nézd el nekem, ha egy kicsit lassú a felfogásom. Tudod, én ezt a topicolást csak mostanában kezdtem és még nincs benne még megfelelõ gyakorlatom. Ellentétben veled, aki idõnként maga is belátja, hogy zavarosan ír.
„Még saját magam számára is zavaros, amit írtam. Fátylat rá!” (Dovi 2003. április 21., hétfõ 15:19:17)
Semmi baj, Dovi. Rágjuk a gittet. Ami engem illet, már régen savanyú a szám tõle.
Ki is szállnék ebbõl a topicból, de van egy olyan érzésem, hogy ez nem lesz olyan egyszerû.
Kedves Tziky! Én már leírtam korábban, hogy meggyõzõdésem, megelõztem volna egy ilyen helyzet kialakulását, azzal, hogy nem fogadom el a felkínált állást és most mondhatnám: a kérdést nem nekem kell megválaszolni, hanem az érintetteknek. De Te tõlem várod a választ és én, nehogy azt hidd megpróbálok kitérni elõle, igyekszem a magam véleményét õszintén ( jól átgondolva a jelen topicban leírtakat) az õ szempontjukból összegezni. Ki hagyja el az állását? A feleség, azaz a sajtófõnök. Miért is? Az õ szempontjukból (innentõl kezdve csakis a házaspár eddig föltárt és egyébként meg általánosan valósnak vélt és sokat hangsúlyozott nézõpontjából közelítem meg az alapkérdést) természetes és senki által nem kifogásolt családi, anyagi, szakmai és karrierszempontok szerint kell(ene) dönteni. Vagyis. A férjnek van egy biztos, elismert (minden bizonnyal megfelelõ anyagi hátteret is biztosító) állása. Õt szakmailag elismerik, politikailag sem támadta soha egyik oldal sem (tudomásom szerint). Ha minden igaz, akkor a fideszes önkormányzattal és a szocialista önkormányzattal sem voltak konfliktusai. Ez kiváló teljesítmény. Ha a korábbi módon folytatná munkáját, talán nem is lenne a késõbbiekben sem. Biztos egzisztencia és hosszú távú karrier sejlik a jövõ oszladozó ködében. A feleség, aki szintén tehetséges újságíró, a jobboldaltól sok-sok méltánytalanul elszenvedett csapás után most végre kap egy olyan lehetõséget, amely minden bizonnyal szakmai és erkölcsi (politikai) elégtétellel is kecsegteti. A megfelelõ ember, a megfelelõ helyre (mondhatnánk). Az Õ munkaköri státuszával az az egyik probléma, hogy mind amellett, hogy hosszabb távon bizonytalan, fenyegeti a férje stabilnak tûnõ karrierjét. (Hadd ne kezdjem részletezni mégegyszer, hogy miért!) A másik gond talán az lehet, hogy nincs is igazán felkészülve feladatára. Ez lehet, hogy „súlyos kritikának” tûnik, nyilvánvalóan meg kell magyaráznom. Nem személyes elfogultság, hidd el. Ha a „sajtófõnök leszáll egy topicba”, akkor bizony elvárható tõle, hogy az elõzményeket elolvasva, szakmailag is megfelelõ színvonalon szóljon hozzá az addig leírtakhoz és a világért se érzelmi alapon közelítse meg azt a problémát amely Õt illeti, s ne vágjon rögtön válaszában a címzett fejéhez olyan dolgokat, amelyek azt nem illetik meg. Ha egy ilyen fórumon (ahol nem is érte konkrétan és személy szerint támadás) nem elég határozott, pontos, lényegi kérdésekben tájékozott, ugyanakkor érzelmileg befolyásolt, akkor hogyan fog megfelelni a konkrét megbízatásával kapcsolatosan támasztott nagyon szigorú követelményeknek? Munkája során ugyanis sokkal durvább, a mai politikai élet, az ellenzék lényegesen „mocskosabb, gusztustalanabb, igazságtalanabb, elfogultabb” támadásainak teszi ki magát. Az ellenzék ugyanis kíméletlen. Korántsem olyan megértõ és elnézõ, mint ennek a topicnak a „legelvetemültebb” és legelfogultabb grafomán kalózai együtt. Képes állni a sarat? Hm… Õ tudja, az Õ dolga. Meggyõzõdésem, hogy a két sokat emlegetett újságíró személyével kapcsolatban teljesen elfogulatlan vagyok. Nem ellenségeim, politikai értelemben semmiféle összefüggést nem látok közöttük és köztem. Öszintén kívánok családi életükhöz, munkájukhoz sok sikert és jó egészséget! Kérdésedre válaszolva, üdvözlettel: Patikus
Legyen, itt a mondat: „Ugyanis a dolga alapvetõen az, hogy tartsa a kapcsolatot a sajtó és a polgármester között, illetve a lehetõségek szerint kiszolgálja a sajtó igényeit.” (Innen: Dovi 2003. április 24., csütörtök 07:18:00)
Ennek egy részét idézted itt: „Azt írod, hogy a sajtófõnök feladata „alapvetõen az, hogy tartsa a kapcsolatot a sajtó és a polgármester között, illetve a lehetõségek szerint kiszolgálja a sajtó igényeit”.” (Patikus 2003. április 24., csütörtök 18:36:00) Ezt követõen fejtetted ki, hogy szerinted mi is a dolga, amire én voltam bátor megjegyezni, hogy amit Te fél oldalon írtál, azt írtam én is, csak egy mondatban.
Mostanában az az érzésem támad, hogy nick neveden nem egy személy ír. Másként nehezen tudom elképzelni, hogy hogyan lehetséges az, hogy az a Patikus, akivel párbeszédben vagyok és aki nem szokott elmenni szótlanul amellett, ha nem pontosan idézem, vagy értelmezem hogy követhet el egy ilyen tévedést: „Arra, hogy az újságírók mennyire vannak rászorulva arra, hogy bizonyos munkaköröket megtartsanak és esetlegesen el kell elvállalniuk azokat megélhetésük érdekében (ellentétben egy villanyszerelõvel, ahogy arra Dovi utalt), talán szintén megérne egy újabb vitaindítót.” (Patikus 2003. április 24., csütörtök 21:01:11)
Nos, én ilyesmire nem utaltam. Én arra próbáltam neked célozni, hogy attól, hogy jó szakemberek, még nem válogathatnak az ajánlatok között, hiszen – a villanyszerelõkhöz képest – lényegesen kevesebb a lehetõség.
Így nézett ki eredetileg: (Dovi 2003. április 24., csütörtök 07:18:00) „„Hiszen ha valóban olyan jó szakemberek vagyunk, hogy „még az ellenségeink szerint is jól dolgozunk”, akkor mindig tudunk megfelõ, szakmai elismerést nyújtó, érdekes és jól fizetõ állást találni.” – Írod. Azt azért ne felejtsd el, hogy nem villanyszerelõkrõl van szó, hanem újságírókról. Abban a szakmában pedig – amennyire én tudom – viszonylag korlátozottak a lehetõségek.” A kulcsszó a lehetõség! Nem a rászorulás, valamint a megélhetés.
Kedves Stilus! Igazad van. Valóban már régóta nem a címadó mondat a témája ennek a topicnak. Persze nekem úgy tûnik, olvasva az elõzményeket, hogy errõl hasonlóképpen hozzám sokan megfeledkeztek, talán néha még Te is. Üdvözlettel: Patikus
,
- a legutols� hozz�sz�l�sokat az �r�asztalra teheti
Fórum