Nem kedves László! "Mi" a pályáztatás, vagy más ajánlat bekérésének elmaradásán "problémáztunk". Szanyi esetében ilyen volt: Nyílt közbeszerzési eljárás.
A szembesítés jelen esetben nem a baloldal szimptizánsainak lenne hasznos...
Üdv: Dovi
2004-03-21 07:59 (El�zm�ny: Kulik László, 2004-03-21 06:45)
Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!
Semmi bajom azzal ha egy "tûzközelben" lévõ hozzátartozó cége nyer munkát ha azt tisztességesen tette. A véleményem továbbra is fenntartom: azért mert valaki bekerült a "pikszisbe" még nem kell éhen döglenie a rokonságának. Ti problémáztatok ezen nem én. Én csak szembesítelek benneteket régi mivoltotokkal. Lásd pl. Orbán-bányák, stb. Az nem zavart benneteket, hogy az Orbán-bányák 10%-kal olcsóbban szállított, mint Zarándok. Ti azért mocskoltátok. Ezért lett többek közt leváltva az elõzõ kormány és lám, ti ugyan azt csináljátok. Sorolhatnám még de szerintem felesleges.
Néhány hónapja megjelent körünkben az illetõ. Bizonyos kérdéseket tettem-tettünk fel néki. Elõször a hangvétel emberi volt, majd képviselõ úr átváltott személyeskedõbe, kommunistázott, aztán azóta kerül minket. Közben kiderültek bizonyos turpisságok is, amit Bartha képviselõtársával, és többi párttársával követett el. Namármos feltett kérdéseinkre mikor kapunk választ? Tisztelettel-szeretettel várom képviselõ urat ide, eme fórumra, hogy a szeretet, és egymás kölcsönös megbecsülése jegyében elbeszélgessünk.
regi
2004-03-21 00:25 (El�zm�ny n�lk�li.)
Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!
Ám ennél sokkal fontosabb az írás elején említett lelki motívum, a szégyenérzet elkerülésének vágya. Az MSZP-SZDSZ törzsszavazó tudja, hogy a társadalom soha nem fogja õt olyan elismeréssel jutalmazni, mint a technikai okokból a köznyelvben kommunistáknak vagy szocialistáknak nevezett elvtelen és gátlástalan érdekérvényesítésre szervezõdött csoport. A csoporton belül viszont az MSZP-SZDSZ törzsszavazó azzá válhat, amire egyébként soha nem lenne képes. A csoporton belül lehet tehetséges, a csoporton belül lehet hírneves, mértékadó, közmegbecsült, zseniális, korrekt, ügyes, szellemes és jellemes. A csoport folyamatosan gondoskodik saját "sztárjainak" kinevelésérõl és menedzselésérõl, akik valóban nem mutatnak fel semmi olyan kimagasló tulajdonságot, amely elérhetetlen lenne az átlagos MSZP-SZDSZ törzsszavazó számára. Így az MSZP-SZDSZ törzsszavazónak nem kell szembesülnie saját érdemtelenségével az áthidalhatatlan távolsággal, ami közte és a közösség megbecsülése között húzódik. Kedvezõ önértékelése azonban csakis a csoporton belül mûködik, abból kilépve, az össztársadalom mércéi szerint vissza kellene süllyednie a párialétbe, az alkalmatlanok, tehetségtelenek, naplopók, helyezkedõk, hízelkedõk, mûveletlen akarnokok közmegvetésnek örvendõ tömegébe. Ezért az MSZP-SZDSZ törzsszavazó számára nincs az a nyomor, ami elfordítaná õt attól a csoporttól, amelyik a megbecsülés illúziójával ajándékozza meg õt a lojalitásáért. Helyzete elviselését megkönnyíti, hogy mivel saját képességeire alapozva amúgy sem érhetne el jelentõs életszínvonal-javulást, ezért otthonosan mozog az elsõsorban szellemileg, de akár anyagilag is nyomorúságos körülmények között, ráadásul bízhat csoportja vezetõinek az alkalmatlanságában is, hiszen azok, minden médiavisszhangosított sztárolás ellenére, a legjobb esetben is maximum közepes tehetségûek. Ezek a mesterséges, nem valós érdemekre alapozott dicsfénnyel beburkolt vezetõk ugyan elképesztõ személyes vagyont halmoznak fel, többek közt az MSZP-SZDSZ törzsszavazót is kiforgatva, de hozzáértésük hiánya miatt a társadalom életszínvonala is csökken, megközelítve az MSZP-SZDSZ törzsszavazóét, akit a csökkenõ vagyoni különbség kevésbé frusztrál, mintha azt kellene látnia, hogy környezete gyarapszik, miközben õ legfeljebb ha stagnál. Profánabb megfogalmazásban: mire megdöglik a szomszéd tehene, az MSZP-SZDSZ törzsszavazó eléri maga kis földi mennyországát. Így a látszólag irracionális viselkedés megtalálja a maga szánalmas, de pusztító rációját: a söpredék, ha már nem tud felemelkedni, inkább mindenkit megpróbál söpredéksorba kényszeríteni, csak hogy soha ne kelljen szembesülnie saját hitványságával s léte értelmetlenségével.
jobbos
2004-03-20 23:55 (El�zm�ny n�lk�li.)
Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!
proletariátus, csupán a söpredék prófétája volt, aki képes volt felületes vagy képzetlen szemlélõ számára tudományosnak tûnõ formába önteni önigazolási kényszerét s egy igazságosabb világ után áhítozó ideológia maskarájába burkolni a naplopók, köztük az elismerés hiányától szenvedõ, tehetségtelen, félresikerült értelmiségi söpredék gyûlöletét. Leírta számukra az érvényesüléshez vezetõ utat: a társadalmi igazságtalanságok támadásával meg kell nyerni a proletártömegek bizalmát, majd a segítségükkel, erõszakkal ki kell irtani a társadalom együttélését és fejlõdését biztosító alapvetõ normákat, s a helyükre olyan normákat kell állítani, amely a söpredéket jellemzõ vonásokat preferálja: a gátlástalanságot, az erõszakot, a bosszúvágyat. Mindezen késztetések büntetlen kiéléséért a söpredéknek egyetlen dologgal kell fizetnie: feltétlen lojalitással a söpredéket tömörítõ csoport iránt, a marxizmus világában az egyetlen halálos bûn a söpredék elárulása. Nem újak ezek az elvek, Marx eredetiségére mi sem jellemzõbb, hogy mindez évszázadokkal korábban megjelent a korábban említett szekták gyakorlatában. Marx viszont képes volt mindezt az alantas felfogást és késztetést felruházni a tudományos értekezések formanyelvével, melynek birtokban a korábban végképp szalonképtelen és nemtelen gondolatok vitaalappá válhattak. Julien Benda sok évtizeddel késõbb, Az értelmiség árulása címû vitairatában azt írta, hogy a történelem során az emberek rendszerint a rosszat cselekedték, de a jót méltányolták, az írástudók pedig ott árulták el az emberiséget, hogy a rosszat kezdték méltányolni és igazolni. Marx és követõi azok, akik tökélyre fejlesztették ezt az árulást. Jellemzõ, hogy egyetlen, a marxizmusra alapuló, azt vezérelvként követõ ország sem volt képes orvosolni a társadalmi igazságtalanságokat, inkább kiszélesítették a nyomort, az elnyomást, a jogfosztottságot, napi és tömeges gyakorlattá tették a politikai gyilkosságot, a besúgást, a kínvallatást, a népirtást valamint ezekkel a borzalmas jelenségekkel jellegzetes párhuzamban a hatalomba emelték az értelmiség söpredékét, akik piszkos munka elvégzésére szövetséget kötöttek a csõcselék leggátlástalanabb tagjaival. Végül feltehetjük a kérdést, miért van az, hogy az MSZP-SZDSZ törzsszavazók nagyobbik része annak ellenére kitart saját vezetõi mellett, hogy azok hazugságai õket maguk és családjukat is sújtják. Látszólag ez teljesen irracionális magatartás, hiszen az MSZP-SZDSZ törzsszavazóban is munkál a vágy azon javak megszerzésére, amelyek egyébként tisztességes versenyben elérhetetlenek a számára.
jobbos
2004-03-20 23:54 (El�zm�ny n�lk�li.)
Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!
Az MSZP-SZDSZ törzsszavazó látszólag ember. Testalkata humanoid, fiziológiája is a Homo sapiensére hajaz. Ám a külsõ megtévesztõ, mert az MSZP-SZDSZ törzsszavazó a Homo sapiens egy speciális alfaját képezi: a Homo immoralist, vagyis az erkölcstelen embert. Az MSZP-SZDSZ törzsszavazó azonban nem csupán a szó hagyományos értelmében erkölcstelen, nem csupán megsérti a társadalmi normákat. Az MSZP-SZDSZ törzsszavazó alkatilag képtelen elfogadni a társadalmi együttélés normáit. Azért képtelen elfogadni, mivel az MSZP-SZDSZ törzsszavazót ezek a normák rendkívül hátrányos helyzetbe hozzák. A jelenlegi, általánosan elfogadott normarendszer, bár közel száz év kommunista és náci ideológiai hadjárata súlyosan károsította, alapvetõen a pozitív emberi tulajdonságokat értékeli. Ez pedig behozhatatlan hátrányba hozza az MSZP-SZDSZ törzsszavazót, mert az emberi közösség számára értékkel bíró, pozitív emberi tulajdonságok tekintetében a legjobb esetben is csupán átlagos felmutatnivalója akad. Az átlagos MSZP-SZDSZ törzsszavazó legfeljebb közepes tehetségû, nem szenved se munka- se tanulási mániában, így felnõtt korára zavaróan alacsony intellektuális nívót képes elérni. Sajnos az átlagos MSZP-SZDSZ törzsszavazó kreatív képességekkel sincs elhalmozva, ami esetleg kompenzálhatná egyéb hiányosságait. Az átlagos MSZP-SZDSZ törzsszavazó alkotni sem tud, legalábbis semmi olyat, amivel kivívhatná tágabb környezete elismerését. Így az átlagos MSZP-SZDSZ törzsszavazó életét leginkább az önnön értéktelensége és haszontalansága miatt érzett szégyenérzet határozza meg. Ám amíg a szégyen egy egészséges felfogású emberi egyedet önvizsgálatra késztet, az átlagos MSZP-SZDSZ törzsszavazó nem végez önvizsgálatot. Egyrészt azért nem végez, mert az tovább mélyítené önmaga értéktelenségének érzetét, s ennek elviseléséhez se nem elég stabil, se nem elég magabiztos a személyisége, másrészt az önvizsgálat eredményeként törvényszerûen felmerülõ kitörési útvonal járhatatlan az átlagos MSZP-SZDSZ törzsszavazó számára, mivel az átlagos MSZP-SZDSZ törzsszavazó a kemény munkával antagonisztikus ellentétben áll. Így az átlagos MSZP-SZDSZ törzsszavazó egyre fokozódó frusztrációját a társadalomra vetíti ki, a legkényelmesebb megoldásként az igazságtalan társadalmi rend áldozatának tekinti önmagát. Marad a mardosó düh, hogy többet érdemelne az élettõl. S ezzel meg is alapozza engesztelhetetlen gyûlöletét és pusztítási vágyát minden iránt, ami jobb mint õ. Márpedig a világ elsõsorban olyan jelenségekbõl áll, ami jobb, mint õ.
Az MSZP-SZDSZ törzsszavazó fenotípusa sajnálatos módon mindig jelen volt az emberi történelem során. Általában a nincstelen, de egyben semmirekellõ egyedek tömegét gyarapították, melyet köznyelv csõcseléknek, söpredéknek nevezett. Rendkívül fontos, hogy megkülönböztessük az MSZP-SZDSZ törzsszavazó fenotípusát a társadalom szegény sorban élõ, de hasznos tagjaitól, akiket pedig a proletariátus névvel kellene jeleznünk. Ez utóbbiakat az különbözteti meg az MSZP-SZDSZ törzsszavazótól, hogy bár anyagi körülményeik hasonlóak, ám szerény életvitelük alapja a tisztességes munka, ezért a proletárt nem tölti el saját érdemtelenségének frusztráló érzete. Az MSZP-SZDSZ törzsszavazó fenotípusa viszonylag korán felismerte helyzete tarthatatlanságát. Idõnként még ez a réteg is képes volt kitermelni egy-egy, a saját átlagához viszonyítva kiemelkedõ képességû egyedet, aki olyan célt tudott meghatározni, ami idõlegesen együttmûködõ tömeggé változtatta az meghatározóan önérdekvezérelt haszontalanokat. Ez a cél általában és jellemzõen a fennálló világrend eltörlése volt, amely "igazságtalanul" bánik a semmirekellõkkel. A középkorban számos szélsõséges chiliasztikus szocialista beütésû mozgalom keletkezett (katarok, adamiták, apostoli testvérek stb.) amelyek kivonták magukat a korabeli társadalom normarendszerének elõírásai alól. Ezek a mozgalmak, szekták mindenek elõtt a kereszténység gyökereihez látszólag visszatérve az egyházat támadták, legalább is hangoztatott céljaikban. Azonban, ha megvizsgáljuk e szekták tevékenységét, láthatjuk, hogy kivétel nélkül mindegyik mozgalom hamar eljutott ideológiai fejlõdésének arra a pontjára, ahol bocsánatos bûnnek, vagy még inkább kötelességnek tekintette mindenki legyilkolását, aki bármilyen módon is akadályozta a szekta céljait. Éppen ez a tulajdonságuk tette lehetõvé viszonylag gyors elpusztításukat, mivel elsõdleges bázisuk, a korabeli proletariátus is elfordult tõluk néhány falu kifosztása és lakosságának teljes kiirtása után.
Összegezve a korai szélsõséges népboldogító szekták jellegzetességeit, az alábbiakat állapíthatjuk meg: * minden szekta a társadalmi igazságtalanságok és egyenlõtlenségek elleni jelszavakkal gyûjtötte a zászlója alá híveit * minden szekta élén olyan vezetõk álltak, akik korábban semmiféle érdemi, hasznos tevékenységet nem végeztek, ezzel szemben hatalmas ambíciókat tápláltak, komoly szerzésvágy munkált bennük, aminek a kielégítése érdekében minden emberi gátlástól hajlandóak voltak megszabadulni. * egyik szekta sem szüntette meg sem a társadalmi igazságtalanságokat, sem az egyenlõtlenségeket, sõt inkább kitermelte a maga elitjét, amely még azoknál is több kényúri jogot vindikált magának, akik ellen a mozgalom eredetileg indult * ennek az elitnek elsõ számú közös tulajdonsága a szabályok felrúgására való hajlam volt, minél gátlástalanabbul járt el valaki, annál nagyobb esélye volt az elit részévé válni. * egyik szekta sem volt képes gazdálkodni az akár csak ideiglenesen meghódított területeken, csak elpusztítani tudta azokat, így mint afféle sáskahad vándoroltak faluról falura * minden szekta az ellenkezõk totális kiirtásában találta meg saját végsõ célját.
El kell gondolkodnunk, hogy mit adtak ezek a szekták azoknak az ezreknek, akik csatlakoztak hozzájuk. Jobb életet és felemelkedést nem. A csatlakozó proletárok életkörülményei nem javultak a szektán belül sem, mindössze a napi munkától szabadultak meg. Ennek ellenére a proletárok jelentõs része hamar megcsömörlött a vég nélküli gyilkosságoktól, végül elhagyta ezeket a szektákat és visszatért munkájához. Aki a legtöbbet kapta ezektõl a szektáktól, az éppen az a semmirekellõ, akinek modern változatát az MSZP-SZDSZ törzsszavazó fenotípusaként azonosíthatunk. Egyrészt ezek a szekták kielégítették a dologtalan söpredék szerzésvágyát. Aki csatlakozott, bocsánatos bûncselekmények és gyilkosságok árán juthatott hozzá azokhoz az anyagi javakhoz, amelyeket egyrészt a puszta birtoklás kedvéért, másrészt önmaga értékességének jelzése és kifejezése érdekében mindig is szeretett volna megszerezni. Másrészt, és ez a fontosabb momentum, ezek a szekták a gátlástalanság legalizálásával, mi több, preferálásával megszabadították a söpredéket saját értéktelensége és haszontalansága miatti szégyenérzetétõl, és lehetõvé tették, hogy a frusztrált, önnön hitványsága miatt a társadalmi rendet okoló csõcselék büntetlenül kegyetlenkedhessen mindenkivel, aki nála érdemesebb, értékesebb tagja volt az adott társadalomnak. Ebben az értelemben ezek a szekták valóban felszabadították követõiket, olyan megoldást kínáltak számukra, amely a korábban említett, a söpredék számára járhatatlan út, a kemény munka kikerülésével tette lehetõvé, hogy úgy érezzék, õk is vannak olyan értékesek és vannak olyan, ha nem is tiszteletre-, de legalább félelemreméltók, mint azok, akiket a társadalom korábban respektált.
Ez a magatartásforma sajnos nem veszett el a középkor szélsõséges szocialista mozgalmainak pusztulásával. A társadalom sajnos újratermeli a söpredéket, köztük újratermeli az érdemtelen, de annál ambiciózusabb, gátlástalan gazembereket, és sajnos újratermeli azokat az igazságtalanságokat is, amelyek lehetõvé teszik az elõbbiek számára, hogy szavakban az igazságtalanságok ellen fellépve gyûjtsenek tömegbázist önmaguk köré, amelyet aztán a saját személyes gazdagodásuk és hatalmuk gyarapítása érdekében manipulálnak és használnak fel. Karl Marxnak elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy feltalálta azt az egyébként meglehetõsen szedett-vedett, innen-onnan összelopkodott, de mégis valamiféle egységnek látszó eszmerendszert, amely alapján a söpredék jogot formál mindazok elpusztítására, akik gátat szabnának az érdem nélküli érvényesülésnek. Marx maga is azok közé tartozott, akiket ambíciójuk olyan magaslatok felé hajtott, amelyeket elérni emberi silányságuk miatt soha nem lehettek képesek. Életvitelét tanulmányozva kiderül, hogy Karl Marx az a fajta semmirekellõ volt, aki neveltetése folytán értelmiségi ambíciókat táplált, ám soha nem volt képes olyan alkotó vagy tudományos tevékenységre, amivel elnyerhette volna a tudományos világ nagyrabecsülését. Frusztrációjának okát természetesen õ sem önnön hitványságában, jellemtelen életvitelében, tudományos alkalmatlanságában, hanem az igazságtalan társadalmi rendben látta. Típusának jellegzetes vonásaként szorgalma egyedül az önigazolásban, a felelõsség elhárításában mutatkozott meg. Marxot utóbb a hozzá hasonló gátlástalan, sikertelen, ám annál becsvágyóbb értelmiségiek, nevezhetjük ezeket az értelmiség söpredékének, a proletariátus apostolaként, prófétájaként aposztrofálták, ám valójában Marxnak soha semmi köze nem volt tudományos színben tetszelgõ írásai kiemelt tárgyához, a proletariátushoz, egyetlen alkalommal sem vette magának a fáradságot, hogy személyesen találkozzon akár csak egyetlen élõ proletárral. Marx nem a
folytatása következik
jobbos
2004-03-20 23:53 (El�zm�ny n�lk�li.)
Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!
Butaság, lehet. Idegesít, lehet. De foglalkozni ezzel érdemes, mert Kulik úr nem Fütty otromba módján idegesít, hanem azzal, hogy hótt komolyan bedob egy ekkora hazugságot (bizonyíték persze semmi, de ez nem lep meg), aztán ahelyett, hogy elnézést kérne a blöffje miatt, megpróbálja kivárni, hogy lecsendesedjék a balhé, aztán egyszavas sanda utalgatásokkal meg félinformációkkal próbálja alátámasztani azt, amirõl õ is tudja, hogy hazugság. Tényleg lehet, hogy átverik a barátai. De az ilyen embernek nics hitele. Semmi. Akkor is marha kíváncsi vagyok, mit tud majd felmutatni. Mi lesz, amit ki kellene várnom. Ez éppannyira annyira szomorú, mint Antall lepiszkított szobra. Azt a barmot is megismerném.