Van amikor a fény ûzése, fényûzés. Nem tudom, ki mit ért a fényûzésen? Én azt gondolom, hogy olyan cselekedet, amikor megfognak egy hatalmas fénycsapót, és elkezdik a fényt kikergetni innen, közülünk. Noha a fény ûzése alighanem problemássá válik, mivel nem tudják, a fényt nem kell kiûzni onnan, ahol a falak üveg mivolta, eleve lehetetleníti a fény ûzését. Másfelõl a zöld, nem piros, bár félelmet kelt minden feketeségben, mert esetleg, szerintük megérhet, és pirosabbá válhat. A feketeség viszont a fotózás szabályai szerint a beégést jelenti, amikor valami fényt kap, és nem a természetességét tükrözi vissza a tárgyban a kép, hanem a sötétséget, a fekete éjszakát, mint a valóság hiányát. Vagyis mielõtt kinyitunk egy szelencét, legyen az egy olyan valami, amiben fogak villannak fehérként, egyedül, miként az egyedüli elméletképzõ cirkalmak hordozója. Ne tegyük! Gondoljunk magunkra, hogy pofára fogunk esni. És arra, hogy jobb kétszer pofára esni, mint egyszer mellé, miként azt mondja tanmeseként kedvenc fotográfusunk. Képének megfelelõen.