 A tuskó odvasodik. Az élet már csak ilyen. Igaz, odvasodni, folyamatot jelent. Az odúba benõhet - szerencsés esetben - a moha. Szerencsétlenebb esetben, lehet köpõcsészének használni a lyukat. A moha a természet, a köpõcsésze az emberi mû. Mindenki eldöntheti melyik a szimpatikusabb.
Elmegyek, tegyük fel, a nagy magyar paraszti környékre, ide a szomszédunkba. Ott, erõt vesz rajtam a tüdõtágulás. Mentõbe tesznek, onnan ki nem vesznek, a mentõsök útakadályokra hivatkozva a városi kórházba visznek, ott állítólag nem néznek meg, állítólag megnéznek. Állítólag nem írnak rólam szakorvosi jelentést, állítólag azt írnak. Ezt a baromkodást ki sem bírom, és feldobom a talpam. Emlékemet nem, hogy megõriznék, jön a burgermejszter, kijelenti, áldozat lettem. Jön a legfõbb fõorvos, kijelenti, le lettem gyilkolva. Rajtam ez nem segít. Tepsibe tesznek. Fölboncolnak. Kirészleteznek. Erre én a túlvilágról azt mondom. Menjetek már a francba! Meddig lehet fokozni a hülyeséget? Az odúból köpõcsészét fabrikálni miért kell? Még akkor is, ha egyébként tudõtágulásom volt, amely kór, ugyebár járhat olykor nagy köpetek ürítésével is. De, miért bánt mindez engem? Én vagyok a nép, tehát nagy köpeteket üríthetek. A nép a baromkodásra köpetet ürít. A primitívséget alul múlni nehéz. Mi a nép tudtában vagyunk ennek. Magyarul: tudjuk. |
,
Blog
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!
Mika János 2007 May 11, Friday, 15:01:55
Valóban elég primcsó dolog mentõsök/orvosok (bal)faszkodását az egyszségügyi reform számlájára írni, de mondjuk magát a reformot sem kell félteni: kb, mintha úgy akarnék megmenteni egy félig kiszáradt fát, hogy levagdosom a még élõ ágait, aztán jól oldalbahugyozom.