Már többször Ãrtunk a padok sanyarú sorsáról. Esik rájuk esõ és hó. Kopnak, korhadnak, fõként, ha nincsenek védve idõjárás-viszontagság ellen. Nem jön a padkarbantartó, nem keni barnára, fehérre, pirosra õket. Nem lakkozza csónaklakkal, hogy vÃz ne áztathassa. Nem javÃtja ki hibáit, amitõl javulhat állaga. Legtöbbet mégis a rongálók ártanak padjainknak. Kidöntik õket, feltépik léceiket, törik és zúzzák, amit elérnek rajtuk. Képünkön jól látható, hogy a graffitisek céltábláivá is válnak. Vannak hivatásos padrongálók. Például a kábelcsatorna-épÃtõk. Ha útjukban van a pad, kidöntik. A pad helyén vezetik az árkot, a végén azonban elfelejtik a padot visszahelyezni oda, ahol azelõtt az utazó közönséget szolgálta. Mit törõdnek õk a paddal és utazóközönséggel. Fõ, hogy a tv-kábel a helyére kerüljön, amiért õket gazduram fizeti. Ehhez mérten a primitÃv graffiti betyár kártétele minimális. Minimális, de nem bocsánatos. A primitÃvség fõleg. Mert visszatükrözi mindazt a csõdtömeget, amit a kultúra hiánya eredményez. Nagy kár, hogy a városlakók magas kultúrája és látható napi viselkedéskultúrája között óriás szakadék tátong. |
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!